Bár számos, a törvénnyel kapcsolatos értelmezési problémát kiküszöböl, az Európai Bizottság jogi szakszolgálatának meglátása szerint tartalmi és formai szempontból egyaránt tartalmaz kifogásolható elemeket a szlovák államnyelv-törvény végrehajtási előírásainak szövegtervezete, amelyet december 16-án fogadott el végleges - tehát nem a Brüsszel által nem hivatalosan véleményezett - formájában a pozsonyi kormány.

A bizottsági főtitkárság jogi szolgálata a BruxInfo birtokába került dokumentum tanúsága szerint azzal a szándékkal vette górcső alá „informálisan” még decemberben a nyelvtörvény végrehajtási rendelkezéseit, hogy a szlovák hatóságok„segítségére legyen” a szövegtervezet véglegesítésében. „{Az észrevételeknek} nem céljuk a törvény vagy a végrehajtási rendelkezések jóváhagyása, és nem előlegezik meg az Európai Bizottság vagy szakszolgálatainak hivatalos jogi eljárás keretében képviselendő álláspontját” – hangsúlyozza a három oldalas feljegyzés.

A Bizottság jogi szolgálata szerint általánosságban megállapítható, hogy a végrehajtási elvekről szóló tervezet „számottevő javulást eredményez az államnyelv-törvény szövegének értelmezésében”, mégpedig az abban szereplő számos kiegészítő pontosításnak köszönhetően. A brüsszeli szakértők ettől függetlenül nem kevesebb, mint tizenkét uniós szempontból kifogásolható pontra bukkantak a szövegtervezetben, amelyeket a szlovák kormány figyelmébe ajánlottak. Pozsony azonban minden jel szerint jónéhány „ajánlást” teljesen, vagy részlegesen figyelmen kívül hagyott a kormányhatározat végleges szövegében. Ezek közé tartozhatnak a nyelvi követelményekre, az időszakos és nem időszakos kiadványok felügyeletére, az egészségügyi intézményekben a kisebbségi nyelv (betegek és az egészségügyi személyzet kommunikációjában történő) használatára, a büntetési tételek pontosítására és a büntetések mindenki által történő megfellebbezésének lehetőségére, továbbá a végrehajtási előírások formájára vonatkozó ajánlások.

A jogi szolgálat zömében tartalmi jellegű fenntartásokat fogalmaz meg, miközben egy fontos formai problémára is rámutat.

A jogi szolgálat "12 pontja"

A Bizottság előzetes értékelése ugyan hasznosnak nevezi a végrehajtási előírásokban a „lex specialis” jogelvre való hivatkozást, de úgy véli, hogy világosabb lenne félreértést kizáróan rögzíteni azt, hogy az államnyelvről szóló törvény nem érinti a kisebbségek védelméről szóló törvényt.

A feljegyzés szerint a tervezet ugyan hivatkozik az antidiszkriminációs alapelvre, nem tesz ugyanakkor említést arról, hogy a kérdéses törvényt az alapvető jogokkal (ideértve a diszkriminációmentesség elvét, a szólásszabadságot és a kisebbségekhez tartozó személyek egyéb jogait) összhangban kell értelmezni. Márpedig a Bizottság jogi szakértői egy ilyen hivatkozást szerencsésnek tartanának, akárcsak az olyan nemzetközi okmányokra való hivatkozást, mint az Európa Tanács vonatkozó dokumentumai (elsősorban a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény és a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája).

A szerzők azt is előnyösebbnek tartanák, ha a végrehajtási alapelvek első cikkében a nyelvi rezsimre vonatkozó homályos megállapítást egy olyan általánosabb megállapítással váltanák fel, amely egyértelművé teszi, hogy a nyelvtörvény nem érinti az uniós joganyagot.

A következő észrevétel a nyelvi követelményekre vonatkozik. Ez emlékeztet arra, hogy a bírósági esetjog értelmében a nyelvi követelmény magába foglalja a hatékony kommunikáció képességét, és éppen ezért egy állás elnyerése érdekében egy bizonyos szintű nyelvismeret megkövetelhető. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az Európai Bíróság következetesen azt a véleményt vallotta, hogy bármely nyelvi követelménynek ésszerűnek, arányosnak és a szóban forgó munkakör szükségleteihez szabottnak kell lennie, és nem szolgálhat ürügyként más tagállamokból származó munkavállalók kizárására. Ezen az alapon a sajátos körülmények, mint az adott munkakör és egyéni körülmények egyedi alapon veendők figyelembe a nyelvi képességekre vonatkozó követelmények kialakítása során. A Bizottság jogi szolgálata ezért hasznosnak tartaná, ha a végrehajtási előírások világosabb útmutatást adnának a nyelvi képességek elvárt szintjére, valamint az egyes jelentkezők nyelvi felkészültségének felmérésére vonatkozóan.

Brüsszel arra is rámutat, hogy a szlovák nyelvű műsorszolgáltatásra és írott sajtóra vonatkozó kötelezettség nem alkalmazható a határokon átnyúló szolgáltatásokra, ezért helyénvalónak tartaná, ha a szövegben megjelenne egy, ezt a pontot tisztázó külön előírás.

Az államnyelv használatának elektronikus médiában történő felügyeletével kapcsolatban a brüsszeli „vélemény” kitér arra, hogy az 1995 november 15-én elfogadott államnyelv-törvény valamennyi műsorszolgáltatóra és programra nézve átfogó kötelezettségeket ír elő az államnyelv használatát illetően. Mivel – a jogi szolgálat szerint – ez jó eséllyel ellentétes lehet az audiovizuális szolgáltatásokra vonatkozó irányelvvel és az uniós alapszerződés 49-es számú cikkelyével, ”szerencsés lenne, ha a végrehajtási előírásokban tisztáznák, hogy nincs ilyen szándék”.

Ami az időszakos és nem időszakos kiadványokat illeti, a Bizottság szakértői jó néven vennék, ha a szöveg világosabban leszögezné, hogy a kisebbségi vagy idegen nyelveken kiadott publikációkat nem fogják felügyelni, összhangban a belső piac elveivel. Mindazonáltal a 2009. június 30-án módosított államnyelvtörvény 5. cikk 4-ik paragrafusa a.) és b.) pontjának, valamint a törvény végrehajtási irányelvei 2. cikk v.) pontjának együttes alkalmazása olyan helyzetet teremthet, amely arra kötelezheti az időszakos és nem időszakos kiadványokat, hogy kizárólag a szlovák nyelvet használják. „Ez közvetett diszkriminációt hozhat létre, és kétséget támasztana afelől, hogy ez a szabály alkalmas és szükséges-e a törvényhozó szándékainak elérésére” – áll a szövegben.

A jogi szolgálat szerint a gyakorlatban diszkriminációhoz vezethet az, hogy az egészségügyi intézmények személyi állományát úgy tűnik semmi sem kötelezi arra, hogy a kisebbségi nyelvet (a szlováktól eltérő nyelvet) beszéljék, még ha megfelelő mértékben el is sajátították azt. Ezen segítene, ha a hatóságoknak kötelezettségként írnák elő, hogy teremtsék meg egy nemzeti kisebbség nyelve használatának a feltételeit, ésszerű határokon belül olyan személyzet rendelkezésre bocsátásával, amely képes és kész is az adott kisebbség nyelvén beszélni.

A következő pont a büntetések kiszabására és a fellebbezésre vonatkozik. Itt a Bizottság részéről azt kifogásolják, hogy olybá tűnik, hogy a bírságokkal szembeni fellebbezés joga csak a jogi személyekre korlátozódik, holott mindenkinek, akit szankciókkal sújthatnak, joga kell, hogy legyen a fellebbezésre. A feljegyzés azt is szóvá teszi, hogy a végrehajtási előírások az alapjogok vonatkozásában mintha fordított logika szerint működnének, amennyiben az egyének helyett sokkal inkább az állam érdekeit védelmezik, és semmit sem szólnak a büntetési tételekről, jóllehet azok nagyon tág határok között mozognak. Mindez aggodalomra ad okot az intézkedés arányosságát illetően – húzza alá a szöveg.

A pénzbírságok és büntetések nyilvánosságra hozatala a bizottsági szakértők szerint adatvédelmi problémákat vet fel, hiszen érzékeny információkról lehet szó.

A végrehajtási előírások tervezete a jogi szolgálat szerint azt sugallja, hogy létezik a szlovák nyelv kodifikált formája. Ebben az esetben szükségesnek tartja annak rögzítését, hogy a szlovák nyelvnek ez a kodifikált formája (és nem a beszélt nyelv) képezi a törvény hivatkozási keretét, beleértve a lehetséges pénzbírságokat is.

A jogi szolgálat végül a végrehajtási előírások formáját is kifogásolja, felhívva a figyelmet arra, hogy a szlovák jogrendszerben a kormányhatározatnak a Törvénytárban való közzétételétől az előírás nem válik általánosan kötelező jogerejűvé. A brüsszeli szakértők szerint ezért a végrehajtási előírások csak az államigazgatásra rónak kötelezettségeket, következésképpen természetes személyek számára közvetlenül sem jogok, sem kötelezettségek nem származnak belőlük. Ennek fényében az is kétséges, hogy a végrehajtási előírások prioritást élveznek-e az államnyelv-törvénnyel vagy bármely más, a nyelvhasználatra vonatkozó szlovák törvénnyel való ütközésük esetén – mutat rá a Bizottság jogi szolgálata, amely szerint az általánosan kötelező érvényű kormányrendelet lenne a megfelelő jogi forma a végrehajtási elvek számára.