Lukasenkót meghívták, mégsem jön Brüsszelbe

Sorrendben ötödik csúcstalálkozójára készül pénteken az EU és hat keleti partnere, de az elsőre, amire a fehérorosz diktátort, Alekszandr Lukasenkót is meghívták, aki mégis külügyminiszterét küldi Brüsszelbe. A nemzeti kisebbségeket hátrányosan érintő ukrán oktatási törvényről is megemlékezik majd a pénteken elfogadandó közös nyilatkozat.
A legutóbbi, 30 hónappal ezelőtt Rigában tartott összejövetel óta eltelt időszak eredményeit veszik górcső alá a 28 EU-tagállam és a hat keleti partner vezetői pénteken Brüsszelben. A sorrendben ötödik keleti partnerségi csúcs szenzációja mégis Alekszandr Lukasenko belarusz elnök jelenléte lett volna, ám a vendég végül úgy döntött, hogy nem tsz eleget a meghívásnak és külügyminiszterét küldi el a találkozóra.
 
Lukasenko meghívása azt követően került napirendre, hogy az EU eltörölte a Belaruszt sújtó szankciókat, amelyek éveken át az ország vezetőjének beutazását is tiltották. És bár a hat keleti partner közül Minszk tart a leghátrább a folyamatban, Brüsszelben úgy látják, hogy az elmúlt években folytatott kritikus párbeszéd nem volt kudarc és némi nyitást eredményezett a belarusz rezsim részéről.
 
Miközben a másik öt egykori szovjet tagköztársaság (Ukrajna, Moldova, Grúzia, Azerbajdzsán és Örményország) a legmagasabb szinten képviselteti magát az eseményen, addig az uniós oldalon is foghíjas lesz a mezőny: a 28-ból előzetes várakozások szerint körülbelül 20 vezető lesz jelen. A hiányzók között lesz többek között Emmanuel Macron francia elnök is.
 
A csúcstalálkozó egy terjedelmes közös nyilatkozat elfogadásával zárul majd, ami számba veszi az együttműködés eddigi eredményeit és rögzíti a további aspirációkat. Az EU28-ak előbb az észt elnökség vezényletével elfogadtak egy közös szöveget, amiről az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) egyeztet a hat keleti partnerrel.
 
A BruxInfo értesülései szerint alapvetően két nyitott kérdés maradt, amiről még folynak az egyeztetések. Az egyik és rendszeresen visszatérő elem egyes országoknak (mindenekelőtt Ukrajnának) az a törekvése, hogy az EU lehetőleg minél explicitebb jelét adja annak, hogy valamikor a jövőben kész tagjelöltként tekinteni a keleti partnerekre. Az Európai Unión belül azonban nincs konszenzus a kérdésben, ezért a legtöbb, amit az EU ajánlhat az az „európai perspektíva”, egy meglehetősen homályos félígéret, ami az erre kész országok unióhoz való közeledéséről szól és a jövőre nézve nyitva hagy minden opciót.
 
A másik problémás pont a közös nyilatkozat szövegében az Örményországot és Azerbajdzsánt egymással szembeállító karabahi konfliktus megfogalmazása. Uniós részről ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a keleti partnerség nem válságmegoldó eszköznek van kitalálva, hanem arra, hogy támogassa a folyamatban résztvevő országokban a gazdasági és politikai reformokat és erősítse ellenállóképességüket.
 
Brüsszelben arra is nagy hangsúlyt fektetnek, hogy a kelet partnerségnek nem célja, hogy választás elé állítsa a szóban forgó országokat Európa és Oroszország között. Példának okáért a több országgal is aláírt mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások nem zárják ki azt, hogy ezek az országok elkötelezzék magukat az eurázsiai uniós szabadkereskedelem mellett.
 
Az együttműködési keretet az elmúlt években egyébként is úgy alakították át, hogy az megfeleljen az egyes partnerek eltérő ambícióinak. Ukrajna, Moldova és Grúzia esetében a szabadkereskedelem mellett már a rövid távú (maximum 3 hónapos) vízummentes tartózkodás lehetősége is megvalósult. Örményországgal pénteken ír alá az EU a magasabb szintű partnerségről egy megállapodást, és ehhez hasonlót kezd rövidesen tárgyalni Bakuval is. Fehéroroszországgal pedig folytatódik a kritikus párbeszéd, szerényebb ambíciók mellett.
 
A 2015-ös rigai csúcson a partnerekkel megállapodtak, hogy négy fő témakör körül fonják szorosabbra az együttműködést. Ezek: az erősebb gazdaság, a jobb kormányzás, az energetikai és a közlekedési hálózatok összekapcsolása (jobb elérhetőség) és az emberek közötti érintkezés, valamint a mobilitás javítása.
 
A négy pillérhez összesen 20 konkrét célt és programot rendeltek, amelyeket 2020-ig terveznek megvalósítani.
 
Az már hetekkel ezelőtt eldőlt, hogy az EU egésze felkarolja azt a magyar kérést, hogy a közös nyilatkozat szövege egyértelműen emlékeztessen a keleti partnerek felelősségére és kötelezettségvállalásaira a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítását illetően. A végleges szövegben így tükröződnek majd az ukrán oktatási törvénnyel és a kisebbségi nyelven történő oktatással kapcsolatos magyar aggodalmak.
 
„Mi mindig is aláhúztuk azt, hogy Ukrajnának a nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban kell szavatolnia a nemzeti kisebbségek jogait, és az ukrán államnyelv szerepét körültekintően ki kell egyensúlyozni a kisebbségi nyelvek gyakorlásával. Konstatáljuk, hogy Kijev a Velencei Bizottság jogi véleményét kérte a nemrég elfogadott oktatási törvényről, és elvárásunk, hogy annak megállapításait a legmesszebbmenőkig vegye figyelembe a jogalkotásban és a gyakorlatban is” - ismételte meg egy magas rangú EU-tisztviselő kedden a BruxInfónak.

Eddigi hozzászólások (0)

  • Hírlevél
  • Legolvasottabb
  • Megosztva

Hírlevelünket csak előfizetőink olvashatják. Kérjük, jelentkezzen be itt.
Bővebb információ az előfizetésről itt.
Aktuális számunk témái:

  • Felparázslott a vita a kötelező menekültkvótákról
  • Az EP-ben is bírálták Tusk felvetését a kvóták ejtéséről
  • Az EP sem ellenzi a Brexit-tárgyalások új szakaszát
  • Szijjártó: csak egyféleképpen lehet értelmezni a VB ukrán szakvéleményét
  • Egyetlen EU-tagállam sem költözteti át a követségét Jeruzsálembe
  • Stratégiai jelentés az uniós alapok felhasználásáról
Twitter
Facebook