Az EP is ellenzi az átlépést a brit tárgyalások új szakaszára

Brüsszel, 2017. október 3.
Három órás vita után a Brexit-tárgyalások eddigi menetének elégtelenségéről szóló határozatot fogadott kedden az Európai Parlament plenárisa, arra kérve az Európai Tanácsot, hogy halassza el az októberi EU-csúcsra tervezett döntést a tárgyalások második szakaszába történő átlépésről. A Bizottság elnöke és az EU főtárgyalója is úgy nyilatkozott, hogy nem történt elegendő előrelépés. Brit eurószkeptikus képviselők zsarolással vádolták meg az EU-t.
Elsöprő többséggel (552 igen szavazattal, 92 ellenében és 29 tartózkodás mellett) szavazta meg az Európai Parlament plenárisa az Európai Tanácsnak szánt ajánlását, amiben az EU közvetlenül választott képviselőtestülete a Brexit-tárgyalások második szakaszába történő átlépésről szóló döntés halasztását javasolják, mivel a többségi megítélés szerint a tárgyalások első négy fordulójában nem történt ehhez elegendő haladás.

A szavazást három órás vita előzte meg, amelynek elején Jean-Claude Juncker bizottsági elnök lényegében hasonlóképpen értékelte a helyzetet, és vele megegyező véleményt képviselt Micherl Barnier, európai uniós Brexit-főtárgyaló is.

Juncker elismerte, hogy Theresa May szeptemberi firenzei beszéde mutatott bizonyos fokozottabb nyitottságot brit részről, de mint fogalmazott, „a beszédek nem tárgyalási pozíciók”, és az EU delegációjának végső soron az utóbbival kell a tárgyalóasztalnál szembesülnie.

A Bizottság elnöke egyúttal emlékeztetett, hogy „mint minden válásnál, itt is előbb az elválás feltételeiről kell megállapodni, mielőtt a felek fontolóra veszik, hogy az új helyzetben hogyan tudnak meglenni”. Juncker szerint továbbra is zavaró a pénzügyi kötelezettségek kapcsán tapasztalható bizonytalanság a brit álláspontban, pedig – mint fogalmazott – az nem várható el, hogy huszonhét tagország adófizetői fizessék meg annak a döntésnek a következményeit, ami nem az övék (hanem a brit kormányé) volt.

A luxemburgi politikus végül nem kis tapsot aratva azzal a hitvallással zárta beszédét, hogy fontos dolog a jelenlegi tárgyalás, „de számunkra a jövő nem a Brexit, hanem Európa”.

Michel Barnier sok tekintetben megismételte Juncker érveit, és további részletekbe menve illusztrálta, hogy szerinte a kilépési szakaszban kulcskérdésnek tekintett három témakörben (az állampolgárok jogállása, a pénzügyi kötelezettségek és az észak-ír kérdés kapcsán) nem történt elegendő előrehaladás ahhoz, hogy máris a
jövőről egyeztető második tárgyalási szakaszba lehessen lépni.

Barnier szerint például változatlanul nem látszik, milyen megoldásban gondolkodik London az észak-ír helyzet jövőjét illetően, miként kíván megfelelni annak a két, egyformán alapvetésnek tekintett elvárásnak, hogy egyfelől ne sérüljön az EU belső piac jogi integritása, másfelől viszont továbbra is teljesüljenek az észak-ír rendezést és békét megalapozó Nagypénteki Megállapodásban foglaltak.

A francia főtárgyaló amúgy hasonlóan távolinak írta le a helyzetet az állampolgárok jogvédelméhez jövőbeni garanciát jelentő megoldások kapcsán is (az EU továbbra is az Európai Bíróságot fogadja el kizárólag erre alkalmas fórumnak).

Theresa May beszédét amúgy ő is előrelépést hozónak minősítette, de hozzátette azt is, hogy a brit miniszterelnök által felvetett – közvetlenül a tagság megszünte után esedékes – átmeneti időszakról tisztázni kell, hogy mimindent is fedne ez le, pontosan mennyi időre szólna, és persze ennek kitárgyalása előtt még erre vonatkozó mandátumot is kell kapnia az EU-huszonhetek vezetőitől.

Végül pedig ő is azzal zárta beszédét, hogy „az EU jövőjének kérdése sokkal fontosabb (a számunkra), mint a Brexit”. Nem az EU akart kilépni, hanem Nagy-Britannia.

Azt ezt követő több órás vitában sok tucat felszólalás hangzott el, közülük igen nagy arányban eurószkeptikus, vagy – álláspontjukat tekintve feléjük húzó – független képviselők részéről, akik kivétel nélkül minden esetben heves szemrehányással illeték az EU-oldalt – Bizottságtól, Parlamenten át a tagországokig -, amiért úgymond „nem hajlandó elengedni” az Egyesült Királyságot.

A hangadó e tekintetben Nigel Farage, a „Brexit kovácsa” – az eurószkeptikus Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) frakció vezetője – volt, aki szerint „túszul ejtették” a brit kormányt, és azzal fenyegetik, hogy „amennyiben nem fizeti meg a váltságdíjat, nem hajlandóak vele emberi hangon beszélni”. Farage nem kímélte Theresa May miniszterelnököt sem, aki szerint behódolt az EU követeléseinek. „Amikor zaklatnak, amikor nyomás alá helyeznek, akkor sohasem helyes dolog engedményekkel reagálni” – jegyezte meg, és úgy vélte, hogy új, határozott vezetőre van szükség, aki egy ilyen helyzetben sarkára áll, és világosan lefekteti az általa elfogadható feltételeket.

Ezt a megközelítést a délelőtt során aztán még Farage számos frakciótársa visszhangozta, többen meg is nevezve, hogy Boris Johnson jelenlegi brit külügyminisztert szeretnék May helyében látni a brit kormány élén. Egymást érték az olyan megjegyzések, hogy „ha az EU-nak elegendő önbizalma lenne, akkor most nem akarná Nagy-Britanniát megbüntetni”, vagy például hogy az EU „aláaknázza és bojkottálja a brit nép óhaját”. Minden jelen probléma oka, hogy „az EU vissza akarja tartani az Egyesült Királyságot, amelyet viszont olyan kormányfő vezet, akinek fogalma sincs a helyzetről” - fejtegette egy másik EFDD-képviselő. „Itt az ideje, hogy véget vessünk ennek a komédiának”, és Nagy-Britannia egyszerűen elvonuljon ebből az alkudozásból – tette hozzá, egyébként ebben is Farage-zsal egyezően.

Julie Girling, brit konzervatív képviselő – az európai konzervatívok (ECR) frakciójából – tőlük elhatárolódva szögezte le, hogy „ezek csak a jól ismert szélsőséges hőbörgések”, ám a sem brit a valóság, sem a brit konzervatív párt „nem belőlük áll”. Azt azért ő is hozzátette, hogy másfelől viszont az EP is rászoríthatná arra Barniert, hogy a tárgyalásokon mutasson több nyitottságot a briteknek fontos kérdések némelyikében. Ezzel szavai szerint „a tárgyalások újabb szintjére” lehetne jutni .

Elítélően véleményezte a brit EU-ellenes képviselők felszólalásait Schöpflin György (magyar, néppárt) is, aki úgy jellemezte a helyzetet, hogy „Nagy-Britannia láthatóan egy másik bolygón él”. Hozzátette, hogy ez a mentalitás igazából kezdettől fogva jellemezte a brit EU-tagságot. Az angolok – mert szerinte itt elsősorban angol hozzáállásról van szó – sohasem értették az EU-t, nem látták, hogy ez egy értékközösség is, és „most, amikor Anglia végkép főként magával van elfoglalva, még kevésbé értik” – mutatott rá.

A vitát amúgy még egy kérdéskör kísérte végig visszatérő módon: Észak-írország jövőbeni helyzete. A témát voltaképpen Guy Verhofstadt (belga, liberális), az EP „Brexit-ügyi összekötője” dobta fel először, amikor a vita elején elhangzott felszólalásában elmondta, hogy a napokban járt Észak-Írországban, ahol ijesztő benyomásokat szerzett. „A hajdani probléma nem tűnt el. Béke van, de ez inkább tűzszünet, miközben a korábbi feszültség tovább él” - mutatott rá, úgy vélvén, hogy „a legrosszabb, ami történhet (a Brexit nyomán), hogy elveszítjük ezt a békét, amit az EU vitt oda”. Szerinte „abszolút prioritást” kell adni ennek elkerülésére.

A lappangó feszültség és megosztottság aztán hamar kiderült a további felszólalásokból is. A Nagypénteki Megállapodás eddigi valamennyi intézkedésének megőrzését mindenki fontosnak minősítette, de a mikéntet illetően már szélsőségek is megjelentek. Volt, aki úgy vélte (Martina Anderson, szélsőbaloldali, ír), hogy ha az nem biztosítható, hogy Nagy-Britannia az EU egységes piac része maradjon, akkor legalább Észak-Írországnak lehetővé kell ezt tenni. Ha másként nem megy, akkor úgy, hogy az eddigi brit tartomány egyesül az Ír Köztársasággal.

Amire válaszul aztán több brit felszólaló is – köztük az észak-ír unionista Dianne Dodds – kikérte magának, hogy a Brexit-tárgyalás ürügyén akarják megbontani a brit egységet. Az észak-ír megoldás csakis brit megoldás lehet – szögezték le többen is.

Azt mindenesetre több felszólaló is kétségesnek nevezte, hogy összeegyeztethető lehet-e a Barnier által vázolt képlet: az EU egységes piac integritásának töretlensége, és a szabad átjárás Észak-Írország és Írország között a brit kilépés után is.

A nagy frakciók vezérszónokai amúgy maguk is visszatérően kevesellték az eddigi haladást a tárgyaláson. Manfred Weber (német), a néppárti frakció elnöke szerint ennek oka a brit oldalon támadt megosztottság. „Kinek lehet most telefonálni Londonba? Maynek, Johnsonnak, Davis-nek?” – tette fel a kérdést, és kategorikusan kizárta, hogy a máris megtörténjen az átlépés a második szakaszba.

Brit bizonytalanságról és zavarodottságról beszélt Gianni Pittella (olasz, a szocialisták és demokraták vezetője) és Philippe Lamberts (belga, zöldek társelnöke) is, és még a konzervatívok nevében referáló Raffaele Fitto is elismerte, hogy „hat hónap után az eredmény nem az, amit reméltünk”. Ő azonban azt is leszögezte, hogy szerinte „nem megoldás a jövőbeni kapcsolatokról szóló megbeszélést halogatni”.

A szintén konzervatívok között ülő német Hans Olaf Henkel ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy szerinte addig nem is lesz haladás, „amíg Guy Verhofstadt fel nem hagy azzal, hogy arrogánsan ki akarja oktatni a briteket, és amíg Michel Barnier nem akarja azzal büntetni Londont, hogy csak az általa szabott menetrendet tekinti egyedül elfogadhatónak”.

Zárszavában Michel Barnier ezekre is reagált, amikor egyrészt kategórikusan cáfolta, hogy „büntetni” akarná Nagy-Britanniát, amelyet szavai szerint kora ifjúsága óta mélységesen tisztel és nagyra tart. Tagadta a „váltságdíjat” is, szerinte csak arról van szó, hogy Nagy-Britannia a távozást választotta, és most azt várják tőle, hogy mielőtt elmegy, „rendezze a számláját”. „Nem többet, és nem kevesebbet”.

Végül annak kapcsán, hogy még mindig vannak, akik szerint Nagy-Britannia
csak úgy egyszerűen „elmehetne”, emlékeztetett, hogy London nem csupán az EU-ból, de az egységes piacról és a vámunióból is ki kíván lépni. Aki azt hiszi, hogy több, mint négy évtizedes összefonódás után ez minden következmény nélkül egyszerűen megtehető, az nem tudja, mit beszél – vélte válaszában Michel Barnier.

Eddigi hozzászólások (0)

  • Hírlevél
  • Legolvasottabb
  • Megosztva

Hírlevelünket csak előfizetőink olvashatják. Kérjük, jelentkezzen be itt.
Bővebb információ az előfizetésről itt.
Aktuális számunk témái:

  • Felparázslott a vita a kötelező menekültkvótákról
  • Az EP-ben is bírálták Tusk felvetését a kvóták ejtéséről
  • Az EP sem ellenzi a Brexit-tárgyalások új szakaszát
  • Szijjártó: csak egyféleképpen lehet értelmezni a VB ukrán szakvéleményét
  • Egyetlen EU-tagállam sem költözteti át a követségét Jeruzsálembe
  • Stratégiai jelentés az uniós alapok felhasználásáról
Twitter
Facebook