Negyvennyolc óra, ami megváltoztatta az Uniót

Némi túlzással nagyobb utat tett meg a tizenhét tagú valutaövezet és az EU egésze 48 óra alatt a pénzügyi, gazdasági és politikai integráció mélyítésében, mint előtte másfél évtized alatt. Az uniós tagállamok vezetői csütörtöki és pénteki összejövetelükön növekedési paktummal egészítették ki a költségvetés konszolidálására irányuló stratégiát; zöld jelzést adtak az egy napon a gazdaságpolitikák nemzetiről európai szintre helyezéséhez elvezető folyamat tervezésének; és az olasz és spanyol rövid távú finanszírozási problémákra adott válaszként tulajdonképpen a jövő alapkövét is letették.

Az unió vezetői csütörtökön este első ízben vitatták meg azt a négy uniós intézmény vezetője által közösen készített jelentést, amely kísérletet tett a leendő teljes körű gazdasági és pénzügyi unió fő építőelemeinek a felvázolására. A Herman van Rompuy, európai tanácsi elnök által előterjesztett dolgozat a projekt megvalósításához szükséges két fő tényezőt próbálja egyensúlyba hozni egymással: a közösség déli tagállamai által kért, egy ponton az adósságmegosztást is feltételező szolidaritást és aminek Berlin és más partnerek szemében ezt meg kell előznie, a nemzeti pénzügyi, költségvetési és gazdasági szuverenitás fokozott átruházását európai szintre.

A pontos arányok és az integrációs menetrend kidolgozásával a tagállamok vezetői az Európai Tanács elnökét bízták meg (a többi intézmény vezetőivel koprodukcióban), aki először októberben egy közbülső, majd decemberre egy végleges tervet helyez majd az asztalra, ami alapján a vezetők szándéka szerint még idén megszülethet a megállapodás arról a nagy tervről, ami teljesen új dimenziókba helyezheti akár már egy évtizeden belül az európai integrációt.

Azt összejövetelük előtt azonban talán még maguk sem sejtették, hogy még egy lépéssel ezen is tovább mennek, amikor egy német-olasz vita folyományaként meg is teszik az első kézzelfogható lépéseket a jövő felé. Mario Monti olasz- és Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök noszogatására Angela Merkel német kancellár végül a csúcson feltételesen beleegyezett a valutaövezeten belül a válságkezelésre létrehozott eszközrendszer olyan módon történő módosításába, hogy az középtávon alkalmas lehet a nyomás alá került olasz és spanyol kötvénypiac stabilizálására.

A szokásához híven az utolsó pillanatig mozdulatlannak látszó Merkel nem volt könnyű helyzetben, hiszen úgy kellett kielégítenie olasz partnere speciális igényeit, hogy közben ne kockáztassa az állandó mentőalap, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) péntek délutáni ratifikálásának az esélyeit a német parlamentben. Miközben a német kormány kezdettől fogva azt hangoztatta, hogy Rómának és Madridnak a már elfogadott és rendelkezésre álló eszközök kínálta lehetőségekkel kellene élnie, olasz kollégája olyan változtatásokat sürgetett a keretekben, amelyek nem vezetnek a piacok részéről az ország megbélyegzéséhez és nem kényszerítenek rá külső kontrollt az országra.

A nehéz kompromisszumot az eurócsoport munkáját előkészítő szakértőknek kellett kidolgozniuk, akik csütörtök délutántól a péntek hajnali megállapodásig lényegében folyamatosan üléseztek. Utólag elmondható, hogy minden várakozást felülmúló eredmény született, mégpedig több okból is.

Először is a péntek éjjel egy óra után kezdődött euróövezeti csúcstalálkozón kiadott nyilatkozat tanulsága szerint az Európai Stabilitási Mechanizmus elvileg már az év végén, vagy jövő év elején közvetlenül is feltőkésíthetné a valutaövezetbeli bankokat, és nem csak a tagállamokon keresztül azok adósságának növekedésének terhére, mint a jelenlegi szabályok szerint. A direkt feltőkésítés lehetősége megtörhetné azt az ördögi kört, ami a szuverén adósságok és a bankok pénzügyi helyzete között létrejött és kényszerpályára állította az eurózónát.

A lépés akár nagy engedménynek is lenne tekinthető Németország részéről, ha nem kötnék azt konkrét és messzire előremutató feltételekhez, jelesül egy, az Európai Központi Bankra ráruházandó egységes felügyeleti mechanizmus létrehozásához. A vezetők döntése értelmében az Európai Bizottság az EU-szerződés vonatkozó, 127. cikke alapján már ősszel javaslattal áll elő erre vonatkozóan, amit a Tanács egyhangú döntéssel már 2012 végén elfogadhat. A jelenlegi helyzet szerint ez a leendő európai szuperfelügyelet előfutárának tekinthető mechanizmus első körben csak az euróövezeti bankokra vonatkozna. Tagállami diplomaták szerint ugyanakkor nem egészen világos, hogy a hivatkozott paragrafus alapján kizárólag a 17 országra leszűkített felügyeletet lehet-e javasolni, és nem pedig a 27 EU-tagállamra kellene szabni a javaslatot, ahogy azt egyébként a van Rompuy-féle jelentés bankunióról szóló része is indítványozza.

Ez azonban még nem minden, a bankok ESM által történő közvetlen újratőkésítésének szigorú feltételesség lesz majd az ára, amit egy, a konkrét kérdésben jogosítványokkal rendelkező intézményekkel (Bizottság, EKB) aláírandó egyetértési megállapodás tartalmaz majd.

Elemzők szerint Merkel bár egy jelentős engedményt tett, cserébe azonban a gyakorlatban is elfogadtatta azt a németek által régóta hangoztatott alapelvet, hogy nem lehet európai szintű, ergo közös felelősségvállalás párhuzamosan nagyobb európai felügyelet nélkül. Ilyenformán az olasz probléma kapcsán lényegében az EMU két aspektus egyensúlyára épülő majdani modellje valósul már meg kicsiben.

Ez a lehetőség ha rövid távon nem is, középtávon, akár már a jövő év elejétől könnyebbséget jelenthet a bankjainak újratőkésítéséhez az EFSF-től és az ESM-től körülbelül 62 milliárd eurós kölcsönre számító Spanyolország (és esetleg Olaszország) számára. A döntés rövid távú hozadéka azonban a nagyobb piaci bizalom és ezen keresztül a hitelfelvétel költségeinek csökkenése lehet a két déli tagállam számára, amit az első piaci reakciók már vissza is igazoltak.

Németország és a többi kiváló adósbesorolású tagállam ahhoz is hozzájárult, hogy a spanyolok esetében kivételt tegyenek azon szabályok alól, amelyek értelmében a várhatóan július 9-én működését megkezdő, 500 milliárd eurós alaptőkéjű ESM a befektetői rangsorban elsőbbséget élvez majd a magánbefektetőkkel szemben, tehát utóbbiaktól eltérően garantálva lehet az általa adott hitelek visszafizetése. A jelenlegi átmeneti mentőalap, az EFSF nem rendelkezik ezzel az ismertetőjeggyel és sokan attól tartanak, hogy az ESM privilegizált státusza visszariaszthatja a magánbefektetőket attól, hogy spanyol államkötvényeket vegyenek. Ennek elkerülésére most kivételt tesznek, de a szabályok nem változnak – hangsúlyozta a csúcsot követő sajtótájékoztatón a német kancellár, akinek számára mindvégig lényeges volt, hogy tartsák magukat az eredetileg elfogadott eljárásokhoz.

További rugalmasságot ígértek a valutaövezet tagjai az ESM és az EFSF nyújtotta eszközök alkalmazásában azon országok piacainak a stabilizálására, amelyek „betartják az országspecifikus ajánlásokat és egyébkötelezettségeiket – a meghatározott időpontokat is -, melyeket az európai szemeszter, a stabilitási és növekedési paktum és a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében vállaltak”. E feltételeket egyetértési megállapodásban fektetik majd le. Az állam- és kormányfők üdvözölték az Európai Központi bank „hozzájárulását” ahhoz, hogy az ESM (vagy az EFSF) megbízásából piaci műveleteket végezzen. Ez alatt az értendő, hogy az EKB az ESM megbízásából az elsődleges vagy a másodlagos piacokon kedvező áron államkötvényeket vásárolna a rászoruló országok hitelkamatainak a csökkentésére.

Orbán Viktor a döntésekről és a bankunióban való részvételről

„Ha jól értem, az eurózóna vezetői megoldást találtak arra, hogyan lehet biztosítani Spanyolország és Olaszország pénzügyi stabilitását addig is, amíg a meghozott reformintézkedések elkezdik a gyakorlatban is érzékeltetni hatásukat. Ez a megoldás sikerrel kecsegtetőnek látszik” – jelentette ki a csúcsot követően a magyar miniszterelnök.

Orbán Viktor szerint „azt mindenki érezte, hogy az a korábbi hadviselési mód, amelyben a piacok rövid távú igényeire az uniós válasz rendre közép-, meg hosszú távú programok felvázolásából állt, tovább már nem működik.” „Amikor az a tét, hogy jön a határidő, és x milliárdos kormányzati tartozást adott napon vissza kell fizetni, amihez pedig esetleg hiányzik a pénz, olyankor viszonylag kevés azonnali segítséget jelent annak elhatározása, hogy ezután már mindennél jobban fogunk szemeszterezni” – tette hozzá.

Orbán a bankunió kapcsán úgy vélte, hogy nagyon szerteágazó és érzékeny csomagról van szó, aminek kapcsán nekünk magunknak is el kell döntenünk, hogy mit akarunk. Hangsúlyozta, hogy európai bankfelügyeletet a mostani szerződés értelmében kizárólag huszonhetes körben hozott egyhangú döntés alapján lehet felállítani. Magyarországnak azt kell felmérnie ennek kapcsán, vajon akar-e egy ilyen rendszer részévé válni. Ehhez szerinte higgadtan végig kell gondolni mindent, ki kell számolni apróra, hogy egy olyan országban, amelyikben ilyen meghatározó számban működnek más tagállami tulajdonú bankok, mi szól mellette, és mi szól ellene.

A döntés kihordásához be kell majd vonni a bankokat, a magyar bankfelügyeletet, vagy akár a fontosabb magyarországi befektetőket is. „Egy biztos: ha akarunk, bekapcsolódunk, ha akarunk, vétózunk, ha akarunk, kimaradunk” - mutatott rá a magyar miniszterelnök, hangsúlyozva, hogy „a végső döntésben nem ideológiai, nem integráció elméleti megfontolás, hanem a nemzeti érdek lesz a meghatározó”.