Az állam- és kormányfőkre vár az új fiskális paktum

Nagyon elégedettnek mondta magát a fiskális paktumról szóló kormányközi szerződés szövegtervezetéről folytatott hétfői vita kapcsán a maratoni hosszúságú pénzügyminiszteri tanácsülést követően Jean-Claude Juncker, az Eurócsoport elnöke. Úgy vélte, hogy a szöveg - amelynek még rövidesen elkészül a véglegesnek szánt verziója – jó alapot jelent az állam- és kormányfők jövő hétfői vitájához. Juncker megismételte, hogy az a cél, hogy március elején aláírják a kormányközi szerződést, ami egy új stabilitási kultúrát hivatott megvalósítani a valutaövezetben és az EU-ban is.

A luxemburgi miniszterelnök szavaiból kiderült, hogy még nem minden kérdésben értenek egyet a küldöttségek. Ezek egyike annak a kérdésnek a jogi tisztázása, hogy az Európai Bíróság pénzbírsággal sújthat-e az uniós jog keretein kívül olyan, a fiskális paktumot aláíró és ratifikáló országokat, amelyek nem veszik át saját jogrendjükbe az előírt módon az államháztartási egyensúly követelményét kimondó aranyszabályt. A papíron lévő elképzelés értelmében a Bíróság GDP-jének akár 0,1 százalékának pénzbírsággal is sújthatja azokat a tagállamokat, amelyek nem tesznek eleget ilyen módon az általuk vállalt kötelezettségeknek. A pénzbírságot az EU állandó pénzügyi mentőalapjába, az Európai Stabilitási Mechanizmusba (ESM) kell majd befizetni.

A további nyitott kérdések közé tartozhat még az euróövezeten kívüli országok eurócsúcsokon való részvételi lehetőségének biztosítása, amit elsősorban Lengyelország sürget. Erre egészen bizonyosan lesz mód, de a konkrét megfogalmazásról még a jelek szerint nem állapodtak meg.

Ugyancsak 27-es körben állapodtak meg a pénzügyminiszterek az Európai Stabilitási Mechanizmust létrehozó szerződés módosításáról, megnyitva az utat a dokumentum február 20-i aláírása előtt. Miként arra az Eurócsoport elnöke rámutatott, a felülvizsgálat több ponton is javulást jelent a szerződés első változatához képest. Ezek közül a legfontosabb, hogy 2013 júliusáról 2012 júliusára, tehát egy évvel előrehozzák az ESM hatályba léptetését, ezzel is megerősítve az euróövezetet az adósságválság tovaterjedésétől védő tűzfalat. Fontos változás az első kiadáshoz képest, hogy az új szerződés már teljesen az IMF gyakorlatához igazítja a magánbefektetők bevonását az esetleges adósságleírásokba, és vészhelyzetekben az egyhangú helyett lehetővé teszi a szuper minősített többségi szavazás alkalmazását (ez 85 százalékos szavazattöbbséget jelent). A jövőben az ESM forrásaihoz való hozzáférésnek is előfeltétele lesz a fiskális paktumhoz történő csatlakozás.

A pénzügyérek az ESM elődjének, az EFSF-nek a Standard&Poor’s általi minapi leminősítését is megvitatták, megállapítva, hogy a hitelminősítő véleménye csak az EFSF hosszú távú adósbesorolását érinti. Azt is nyugtázták, hogy a másik két nagy hitelminősítő a közeljövőben nem tervez semmilyen változást az eszköz adósosztályzatán. Klaus Regling, az alap vezetője úgy vélekedett, hogy a leminősítésnek korlátozott volt a visszhangja a piacokon és az nem fogja csökkenteni az EFSF összesen 440 milliárd eurós hitelezési képességét, amit tehát egyelőre nem kell megemelni. Regling azt is bejelentette, hogy a következő hetekben az a két módszer is működésbe lép, amelyek az EFSF megerősítését, új tőke bevonását célozzák. Ezek a részleges kockázat-átvállalás és a társbefektetési alap (CIF).

Ami Görögországot illeti, az Eurócsoport üdvözölte az athéni kormány és a magánhitelezők között az 50 százalékos adósságleírásról folyó tárgyalásokon elért előrehaladást, és arra bátorították Athént, hogy a következő egy-két napban sikerrel zárja le a tárgyalásokat. Mint ismert, az önkéntes kötvénycserével a kormányok azt szeretnék elérni, hogy 2020-ig a GDP 120 százalékára csökkenjen a görög államadósság. A magánszektor által önkéntes alapon bevállalt adósságleírás értékét 103 milliárd euróra becsülik. A pénzügyminiszterek egyúttal arra ösztönözték a görög kormányt és a nemzetközi trojkát, hogy minél előbb kezdjenek tárgyalásokat a sorrendben második görög pénzügyi mentőcsomagról.