Fenntarthatóvá tennék a nyugdíjrendszereket

Az európai nyugdíjrendszerek egyre nagyobb nyomás alá kerültek az elmúlt években a pénzügyi fenntarthatóság szempontjából. Ez részben a várható élettartam meghosszabbodásából adódik, ami önmagában persze igen örvendes fejlemény (az elmúlt 50 évben átlagosan hat évvel nőtt a várható élettartam, 2060-ig pedig további hét esztendőnyi hosszabbodás várható), ám a nyugdíjrendszerek pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatása negatív. Kedvezőtlenül befolyásolja az időskori ellátás fenntarthatóságát a gyermekszületések számának visszaesése is, hiszen emiatt egyre kevesebb munkaképes korú személynek kell eltartania a nyugdíjasokat. A rossz tendenciákra ráadásul a mostani gazdasági válság még alaposan rá is erősített, tovább csökkentve a munkapiacon jelen lévő népesség létszámát.

Ennek fényében ítélte meg úgy a Bizottság, hogy eljött az ideje a nyugdíjrendszerek átalakításáról szóló átfogó konzultáció megindításának egy, a témáról szóló átfogó zöld könyv közzétételével. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy Brüsszel diktálni szeretné a nyugdíjreformot. Az uniós alapszerződés világosan meghatározza, hogy a nyugdíjrendszerek megtervezése és működtetése alapvetően tagállami hatáskör és ezt a Bizottság nem is vonja kétségbe. EU-szintű szabályozásnak csak négy fő területen van helye:

1. A társadalombiztosításból finanszírozott nyugdíjak határon átnyúló koordinációja a munkaerő szabad áramlása érdekében. Itt elsősorban arról van szó, hogy egyenlő elbánásban részesüljenek azok a munkavállalók, akik egyik országból a másikba költöznek munkavállalás végett. 2. Egységes belső piac kialakítása az egyéni számlán alapuló vállalati nyugdíjrendszerek terén. Itt egyúttal egyfajta minimális prudenciális szabályok meghatározása is terítékre kerül az ilyen rendszerek tagjai és haszonélvezői érdekében. 3. Az egyéni számlán alapuló vállalati nyugdíjrendszerek kifizetéseihez kapcsolódó valamiféle minimális garancia kialakítása a rendszert üzemeltető cég csődjének esetére. 4. Mind az állami, mind a magánnyugdíj-rendszerek esetében diszkriminációellenes szabályok kialakítása.

Mindezeken felül rendelkezésre áll a tagállamok közti nyílt koordináció módszere is, ezen keresztül már lehet és kell is befolyásolni a tagállami nyugdíjreformokat is. Ez azonban csak a saját tapasztalatok átadásán, a legjobb gyakorlat önkéntes átvételén, ambiciózus célok kitűzésén, mérőszámok kialakításán alapulhat. Az EU közvetlen befolyásolása legfeljebb odáig terjedhet, ami az alapszerződés megfogalmazásából levezethető: a tagállamoknak olyan költségvetési politikát kell folytatniuk, amely nem veszélyezteti a monetáris unió működését. Ez azonban meglehetősen általános cél és a Tanács e téren csak korrekciós célzatú ajánlásokat tehet, ha veszélyben látja ennek megvalósulását a nyugdíjrendszer miatt.

Nincs szó a korhatár kötelező felemeléséről

Részben a bizottsági fellépés korlátozott lehetőségeit hangsúlyozta a konzultáció megindulásáról szóló sajtótájékoztatóján Andor László foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős biztos is. Cáfolta, hogy az Európai Bizottság aznap közzétett zöld könyve bármilyen módon is egységes nyugdíjkorhatár irányába akarná terelni a tagállamokat. „Az erre vonatkozó állítást minden bizonnyal bevesszük majd a tíz legmegalapozatlanabb vélekedés közé, amelyek híján vannak bármilyen realitásnak, midőn a végső jelentést szerkesztjük” – jegyezte meg némileg ironikusan egy újságírói kérdésre válaszolva Andor László. „Az uniformitás teljesen idegen a zöld könyvtől, amely nagyon is tudomásul veszi az egyes tagállamok közötti különbségeket és a nyugdíjrendszerek sokféleségét” – tette hozzá az EU magyar biztosa, midőn szerdán bemutatta a nyugdíjak jövőjével foglalkozó zöld könyvet.

A Bizottság nem akarja erőltetni a nyugdíjkorhatár felemelését a tagállamokban, kiváltképpen azt nem, hogy erre mindenhol egy időben kerüljön sor. Azt viszont feltétlen szükségesnek tartja, hogy törekedni kell a foglalkoztatás szintjének növelésére mind az idősebb, mind a fiatalabb korosztályoknál, illetve javítani kell az aktív és az eltartott népesség között arányt – fejtegette a továbbiakban Andor. Emlékeztetett arra, hogy ha a jelenlegi demográfiai trendek mellett nem hosszabbítják meg a munkában eltöltött időt, akkor három út adódik csak: „Vagy több nyugdíjjáradékot kell fizetni, vagy a nyugdíjasok lesznek szegényebbek, vagy több embernek kell tovább dolgoznia”. Ma ugyanis – tette hozzá – „az európai szociális modell egyik nagy sikere, hogy Európában az öregség és a szegénység nem szinonim fogalmak”.

A biztos elmondta, hogy a most kezdeményezett, november 15-ig tartó társadalmi konzultáció során három fő kérdésre várnak választ. Először is arra, hogyan támogassák a tagállamokat az aktív munkaképes korúak és a nyugdíjasok helyzetének kiegyensúlyozására irányuló erőfeszítéseikben. Másodszor: hogyan történjen a mobilitás útjában álló akadályok elhárítása, különös tekintettel a kiegészítő nyugdíjakra. Végül pedig hogyan szavatolják a nyugdíjak biztonságát, mindenekelőtt a nyugdíjakra leselkedő kockázatok csökkentésével.

Utóbb, magyar újságírókkal beszélgetve a három pont közül külön is visszatért a nyugdíjra való felkészülés fontosságára, és emlékeztetett, hogy ennek nem kizárólag a nyugdíjkorhatár kitolása az egyedüli útja, hanem hasonlóan fontos lehet az alapok megteremtése már fiatalabb korban. „Európában ma nem ritka, hogy sok fiatal csak relatíve későn áll tartósan munkába, ami azt is jelenti, hogy leendő nyugdíjuk megalapozása is későbbre tolódik” – mutatott rá. Hasonló problémaként említette a fiatalon, esetleg még munkavégzés előtt szülő nők helyzetét. „Önmagában a nyugdíjalapok késői építése ugyanolyan kockázati tényező, mint a korai nyugdíjazás, illetve az általános társadalmi elöregedés” – tette hozzá. Hozzátette, hogy a demográfiai változások hosszú távú átállási stratégiát tesznek szükségessé.

Andor sajtótájékoztatóján kerülte, hogy bírálatot mondjon egyik vagy másik tagállam nyugdíjpolitikájáról. Dicsérettel illette ugyanakkor azokat az országokat, amelyek nem várták meg a gazdasági és pénzügyi válságot az alkalmazkodással. Pozitív példaként említette Portugáliát, amely még időben átfogó nyugdíjreformot fogadott el.

A biztos jelentős szerepet lát ugyanakkor az EU-nak a nyugdíjak értékállóságának és biztonságának garantálásában, annak ellenére, hogy hangsúlyozta, a zöld könyv nem tesz kísérletet a tagállamok hatásköreinek csökkentésére e kérdéskörben. A Bruxinfo kérdésére válaszul úgy vélte, hogy a zöld könyv majdani folytatása egyaránt lehet majd jogalkotás, és a koordinált közös politikák újabb szempontokkal történő erősítése. Az előbbire valószínűleg például szolgálhat a kiegészítő nyugdíjrendszerek értékállóságának, a fizetőképesség szavatolásának a kérdésköre, amelyek szorosan összekapcsolódnak a piacokkal és a piaci folyamatokkal.

A bizottsági kezdeményezés megalapozottságát egy nemrég végzett Eurobarométer-felmérés is alátámasztja. Eszerint az uniós polgárok 73 százaléka kifejezetten kevesebb nyugdíjra számít, illetve úgy gondolja, hogy vagy nyugdíjba vonulásának elhalasztására, vagy pedig arra kényszerül, hogy több pénzt gyűjtsön nyugdíjas éveire. A népesség 54 százaléka attól tart, hogy időskori jövedelme nem lesz elegendő megfelelő életszínvonal fenntartásához. Az EU 27 tagállamából 17-ben a többség osztja ezt az aggodalmat.

Reakció

A bizottsági zöld papír mintegy négy hónaposra tervezett társadalmi vitájának nyitányaként az európai szakszervezetek konföderációja (ETUC) másfél órával a dokumentum közzététele után már véleményt is nyilvánított, amiben első reakcióként a szakszervezetek alapvető kétkedését fejezték ki. John Monks, a ETUC főtitkára legalábbis néhány soros nyilatkozatában úgy vélte: a Bizottság kezdeményezése a munkavállalók idősebb korig történő munkában tartására "irreális". "Az nyilvánvaló, hogy az átlagos életkor növekvő, de annak semmi jele, hogy a nyugdíjkorhatár emelése egybevágna a munkaadók szándékaival" - mutatott rá az európai szakszervezeti vezető, aki szerint a munkaadók többsége alkalmatlannak tartja az idősebbeket arra, hogy alkalmazkodjanak a gyorsan változó környezethez, és inkább a mielőbbi nyugdíjba vonulásra bátorítják őket.

Kapcsolódó cikkek

Zöld könyv ad majd tippeket a nyugdíjrendszerek reformjára (2010. június 3.)

Az európaiak többsége szolidáris az idősebbekkel (2009. április 30.)

Viszonylag jól ellenállnak a válságnak a nyugdíjak (2009. március 9.)

Jelentős eltérések az európai nyugdíjrendszerekben (2008. október 20.)

2050-re minden harmadik európai 65 év feletti lesz (2006. szeptember 30.)