Valamennyi EU-vezetővel találkozik a magyar miniszterelnök

A gazdasági helyzet megvitatását egyszerre teszik időszerűvé az EU folyamatban lévő erőfeszítései a pénzügyi. és az adósságválság csitítására és az eurózóna védelmére, illetve az a tény, hogy jövő héten Magyarországra látogat a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége a szokásos negyedéves országértékelési felmérésre. (Elviekben ez utóbbitól függ a magyar hitelcsomag utolsó – 6 milliárd eurós – részének a lehívhatósága, más kérdés, hogy Magyarország már az előző 6 milliárdos részre sem tartott igényt.) Mindezen körülmények között kell csütörtökön a magyar kormány vezetőjének ismertetnie a gazdaság várható fejlődési útját, vázolnia az előző kormánytól megörökölt fontosabb adottságokat és az új kormány törekvéseit, valamint tesztelnie azt, lesz-e mód – s ha igen, milyen mértékben – a makrogazdasági célok tekintetében nagyobb mozgásteret kialkudni. Az ezekkel kapcsolatos bizottsági vélemény nemcsak önmagában fontos, hanem adott esetben érvet, vagy hátországot is jelenthet a Valutaalappal kilátásba helyezett, hasonló célzatú tárgyalásokhoz.

Megfigyelők megjegyzik, hogy ami a „mozgástér növelését” (lényegében a makrogazdasági célszámok "feltornázásának" lehetőségét) illeti, ebben a vonatkozásban az aktuális uniós folyamatok nem kedvezőek Magyarország számára. Az eurózóna megrendülése nyomán általánosan elfogadott tagállami hitvallássá – és immár két egymást követő EU-csúcs programjává - vált, hogy a legfontosabb teendő idén mindenütt a hiány faragása és a fiskális fegyelem erősítése kell, hogy legyen. Ebben a közegben nem lesz egyszerű hiánynövelési szándékról beszélni – mutatnak rá brüsszeli bennfentesek, akik ugyanakkor elismerik, hogy különbségtételre adhat alapot, hogy míg a túlzott hiánnyal küszködő tagállamok többsége 6-8-10 százalékos (vagy még ennél is nagyobb) deficit visszaszorításával kell, hogy megbirkózzon, addig a magyar kormány a jelenlegi 4 százalék körüli túlköltekezést próbálná még egy kicsit növelni. Ha mindehhez racionális, hosszú távú gazdaságpolitikai program is társul, akkor a magyar törekvés nem feltétlenül reménytelen – vélik az említett szakértői források.

A leendő magyar EU-elnökség kapcsán nem zárható ki bizonyos eljárási témák érintése – a Lisszaboni Szerződés végrehajtásából adódó változásokkal merülhetnek fel hatáskörökkel összefüggő kérdések -, de a fő figyelem értelemszerűen a majdani elnökségi súlypontokra irányul majd. A kérdés értelemszerűen egyaránt előtérbe kerül majd a Herman Van Rompuy európai tanácsi, és a José Manuel Barrosó európai bziottsági elnökkel esedékes találkozón.

Diplomáciai és bizottsági forrásokból úgy tudni, hogy a „magyar félév” idejére érhet be az energiadosszié: a Bizottság 2010 végére ígéri egy újabb átfogó energiacsomag (stratégia) közzétételét – lefedve az infrastrukturális, az energiahatékonysági, a külkapcsolatokkal összefüggő (lényegében energiabiztonsági) témákat, valamint a szükséges cselekvési terveket -, és immár eldőlt, hogy a rögtön a magyar elnökség elején, 2011 januárjában elsősorban energiabiztonságnak szentelt EU-csúcsot tartanak majd. Ennek helyszíne ugyan – mostani jelek szerint - Brüsszelben lesz, azonban hivatalos Európai Tanács-ülés lévén a megelőző előkészületek (nagyköveti, miniszteri ülések) levezénylése a soros magyar elnökségnek juthat.

Az energia mellett további fontos téma lehet a magyar hat hónap során a tagországok közötti makrogazdasági-fiskális koordináció erősítését célzó mostani törekvések esetleges – valamilyen fokú – valósággá válása (amelyek ez esetben a magyar elnökség vezényletével kerülhetnek kipróbálásra). A magyar félév másik kiemelt témájává az EU belső piac erősítése válhat (erre is készül addigra ambiciózus bizottsági anyag), és nem kizárható, hogy a magyar elnökségre marad a nemzetközi klímatárgyalások 2012-re várt befejezéséhez a szükséges uniós álláspont formalizálása is. Mindezekre jöhetnek rá a „hungarikumok”, azaz az olyan magyar kezdeményezések, mint a Duna-stratégia, a víz témájának középpontba állítása, vagy multikulturális együttműködés ügye.

Természetesen bár Barrosóval például viszonylag hosszabb időt tölt majd a magyar kormányfő, az említettek teljes körének kimerítő megvitatása most nem lehet cél, de valamilyen fokon többségük érintése nagyon is elképzelhető.

Mindezek mellett általános brüsszeli vélemények szerint megkerülhetetlennek tűnik mindkét EU-vezető felé a kettős állampolgárságról hozott (pontosabban a magyar állampolgárság megszerzését megkönnyítő) magyar törvény hátterének és körülményeinek az ismertetése, ami viszont jó eséllyel kiegészülhet a magyar részről érzett szlovákiai sérelmek – mint például a nyelvtörvény, vagy a tavalyi Sólyom-incidens – felemlegetésével is.

Brüsszeli jól értesült források egyúttal tudni vélik, hogy Barroso maga is érdekelt lehet a kapcsolatok szorosabbra fűzésében. A Bizottság elnökének a pozíciója az utóbbi hónapokban-években látványosan meggyengült, amit a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése – így Herman Van Rompuy EiT-elnökségének színre lépése – még tovább fokozott. Az eddig is konfliktusokkal terhelt „francia kapcsolatokat” a gazdasági válság kirobbanása óta Barroso számára a német kapcsolatainak meggyengülése is súlyosbítja: az eurózóna vezetőinek május 7-i csúcstalálkozóján Angela Merkel kancellár nyíltan is bírálta és kollégái körében kioktatta a Bizottság elnökét. Barrosónak ilyen körülmények között „új szövetségesekre” van szüksége, ennek volt jele már tavasszal is az, ahogy éppen ő kezdeményezett közös munkareggelit a visegrádi országok kormányfőivel. Mindez megfigyelők szerint érdekes kontextusba helyezheti a csütörtöki Barroso-Orbán eszmecserét.

Amire amúgy idő is lesz, mivel a találkozók közül a leghosszabb a bizottsági vizit lesz, ami részint Barrosóval történő kétoldalú egyeztetésből, részint a delegáció-tagokkal kibővített ebédből áll majd. Herman Van Rompuy-jel kevesebb, mint fele ennyi időre futja majd, az európai parlmaneti látogatás pedig még rövidebb lesz. De diplomáciai körökben például biztosra veszik, hogy a közelgő magyar EU-elnökség miatt különösen Van Rompuy-jel hamarosan további egyeztetések következnek majd. Brüsszelben egyúttal arra is emlékeztetnek, hogy a magyar miniszterelnök nem éppen ismeretlen kezdőként jelenik most meg a belga fővárosban. Igaz, nyolc-tíz évvel ezelőtt még tagjelölt ország vezetőjeként járt csupán az EU-intézmények központjaiban, de mint az Európai Néppárt alelnöke azóta is rendszeresen alkalma volt Barrosóval és egyes biztosokkal, EP-vezetőkkel, valamint számos más tagállambeli kollégájával is kapcsolatokat ápolni.

Kapcsolódó cikkek

Martonyi kész tárgyalni Pozsonnyal (2010. május 31.)

A magyar elnökség végére lehet csak keretköltségvetési javaslat (2010. május 31.)

Martens közvetítene az újabb magyar-szlovák vitában (2010. május 20.)

Barroso valódi uniót sürgetett Budapesten (2010. március 8.)

Bemutatták a belga-spanyol-magyar elnökségi „trió” programját (2009. december 10.)