Támogatják Hedegaard munkaprogramját a tagállamok

A jócskán estébe nyúló hétfői vita eredményeképpen a tagországok elfogadták Connie Hedegaard klímavédelmi biztos múlt héten bemutatott munkaprogramját, ami az év végére időzített újabb nemzetközi klímacsúcs sikerét elsősorban azzal mérné, hogy az addig megtett konkrét intézkedésekre építve – mint például a fejlődő országoknak ígért rövid távú pénzügyi támogatás és a technológia transzferek elindítása – kellő lendületet kap-e az új nemzetközi klímavédelmi egyezmény felé vivő egyeztetési folyamat.

„Tény, hogy a Koppenhágai Megállapodás messze elmaradt a várakozásainktól, mégis hozott annyi konkrétumot, hogy ha ezek mentén komolyan cselekedni akarunk, sűrű napirenddel számolhatunk az év végi, mexikói klímacsúcsig” – foglalta össze a véleményeket az ülést követő sajtótájékoztatón a dán biztos.

Százalékok

A tagállamok üdvözölték a Bizottság kezdeményezését, hogy a júniusi EU-csúcsra hatástanulmányt fog készíteni arról, milyen következményekkel járna az Unió versenyképességére és gazdasági növekedésére nézve az, ha a károsanyag-kibocsátásban 2020-ig vállalt 20 százalékos csökkentést 30 százalékra emelné.

Tanácsi forrásokból úgy értesült a BruxInfo, hogy a zárt ajtók mögött zajló egyeztetés egyik legvitatottabb pontja az volt, lehet-e/szabad-e az Uniónak egyoldalúan előre mennie – ahogy ezt többek között Nagy-Britannia már többször felvetette, és ahogy Hedegaard múlt heti, európai parlamenti felszólalása is meglebegtette.

A konklúzió szövege helyre teszi az ezzel kapcsolatos latolgatásokat, leszögezve, hogy a Bizottság júniusra beígért hatás- és költségelemzése ugyan nagyon jó és időszerű, ez azonban nem jelenthet automatikus elmozdulást a magasabb érték felé; tehát a 30 százalék továbbra is csak mint feltételes vállalás szerepel, a nemzetközi szintű kibocsátás-csökkentési kötelezettségvállalások függvényében.

Fontos szempont a hatásvizsgálatnál annak tanulmányozása, hogy az egyes fejlett és fejlődő országok által már megtett, és nagyon különböző alapokról számított kibocsátás-csökkentési vállalásokat hogyan lehet összehasonlíthatóvá tenni, szem előtt tartva a Koppenhágai Megállapodásban rögzített 2 C-fokos célt – írja a tanácsi dokumentum. (Az ENSZ keretében működő IPCC szerint a föld éghajlatának melegedését 2 C-foknál kellene maximálni az iparosodás előtti szinthez képes ahhoz, hogy elkerülhetők legyenek az éghajlatváltozással járó szélsőséges időjárási viszonyok.)

Kiotó további sorsa

Nagy volt a huzavona a szövegezésnél a két párhuzamos ösvényen haladó tárgyalási folyamat további kezelését illetően. (Ismeretes, hogy a fejlődő országok ragaszkodnak a 2012-ben lejáró Kiotói Jegyzőkönyvhöz, amely először mondta ki a fejlett országok felelősségét az éghajlatváltozásban. Tehát addig nem mondanak le róla, amíg nincs egy másik globális egyezmény, amely a kiotói eredményeket is garantáltan átvenné.)

Itt Magyarország és Lengyelország vezetésével az országok egy csoportja ragaszkodott ahhoz, hogy a tanácsi konklúzió egyértelműen kimondja: a folyamat végén megszülető „globális jogi keretnek tartalmaznia kell és meg kell őriznie a Kiotói Jegyzőkönyv összes alapvető elemét”.

A vita során ezek az országok egyrészt azzal érveltek, hogy a tárgyalások eredményes folytatásához elengedhetetlen, hogy az Unió meggyőzze a fejlődő országokat arról: nem tervez aknamunkát a Jegyzőkönyv ellen.

A másik fontos szempont a 2012-ig tartó kiotói vállalási időszak kibocsátási egységeinek (AAU – Assigned Amount Unit) további felhasználhatósága volt. Az AAU-egységekkel kapcsolatos vita már régi keletű: a régi tagállamok többsége – és a Bizottság is – szeretné, ha az első kiotói vállalási időszakból megmaradó, várhatóan nagyszámú kibocsátási egységet nem lehetne felhasználni 2012 után, mivel ez szerintük – a karbonpiacokra gyakorolt árcsökkentő hatás miatt – veszélyeztetné az éghajlatvédelmi célok teljesülését. Erről azonban az új tagállamok – melyeknél a politikai változást követő gazdasági átalakulás jelentős kibocsátás-csökkenést eredményezett – hallani sem akarnak, hivatkozva a Jegyzőkönyvre, amely megengedi a továbbvitelt a 2012 utáni vállalási periódusra.

„A kiotói egységek csak akkor élhetnek tovább, ha a kiotói mechanizmusokat a majdani új megállapodás átveszi és tiszteletben tartja. Ezt a hétfői konklúzió szövegében biztosítva látjuk” – közölte a BruxInfóval Faragó Tibor, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára.

Pénzosztás

Kiemelt üzenete a tanácsi dokumentumnak, hogy az Unió készen áll a fejlődő országoknak 2012-ig ígért pénzügyi támogatások elindítására, és kész beszámolni az addig elért eredményekről a május 31. és június 11. között Bonnban, a UNFCCC keretében tartandó klímatalálkozón, majd ezt követően is évente.

„Az Unió által megígért összesen több mint 7 milliárd euró java része a 27 tagállam önkéntes hozzájárulásából adódik össze, és már létező nemzetközi és bilaterális csatornákon jut majd el a rászoruló országokba. Ezért hiába vár a közvélemény a segélyek látványos elindítására, az első eurók valószínűleg észrevétlenül fognak elindulni. De a Bizottságnak fontos szerepe lesz a segélyek koordinálásában és a folyamat átláthatóságának biztosításában” - közölte az ülést követően egy tanácsi forrás. Arra a kérdésre azonban, hogy pontosan milyen módszerrel akarja a Bizottság követni a segélyeket, nem tudott válaszolni.

A környezetvédelmi miniszterek Koppenhága utáni helyzetértékelése adalék lesz az állam- és kormányfők jövő heti találkozóján az Európai Unió 2020 stratégia „fenntartható növekedés” lábának megvitatásához.

Kapcsolódó cikkek

Hedegaard apró lépésekkel jutna el a 2011-es klímaalkuig (2010. március 11.)

Connie Hedegaard a koppenhágai kudarc tanulságairól (2010. március 4.)

Lehengerelte hallgatóságát a klímavédelmi biztosjelölt (2010. január 18.)

Két fronton is formálódik a klímapolitika (2010. február 22.)