Nagy vita várható a fedezeti alapokról az Ecofin ülésén

A spanyol elnökség kompromisszumosnak szánt szövegtervezete sajtóértesülések szerint továbbra sem élvezi a brit, a cseh, az osztrák, a svéd és a máltai delegáció támogatását. Ez az országcsoport azonban nem alkot blokkoló kisebbséget a szavazatszámok alapján a Tanácson belül. Ellenállásukat elsősorban azért kell mégis rendkívül komolyan venni, mert az Európában bejegyzett fedezeti alapok túlnyomó többségét Londonból irányítják.

Az irányelv-tervezet alapvető célja kettős. Egyrészt harmonizálni igyekszik a fedezeti és egyéb alternatív (tehát nem nyílt végű és/vagy nem bárki számára elérhető) befektetési alapok által teremtett kockázatok felügyeletét a tagállamok között. Másrészt egységes piacot kíván teremteni az ilyen alternatív alapok kezelőinek szolgáltatásaik nyújtása és alapjaik befektetési jegyeinek forgalmazása számára. Az egységes piacon való megjelenéshez azonban az alapkezelőknek szigorú feltételrendszert kell teljesíteniük.

A spanyol elnökség azt szeretné, ha az irányelvről már az első olvasat során megegyezés jönne létre az Európai Parlamenttel is, s ennek érdekében az elmúlt hetekben intenzív egyeztetésekre került sor a színfalak mögött. Ám egyelőre még a Tanácson belül sincs teljes egység, s még hétfőn is újabb tárgyalásokra került sor a vonakodó delegációkkal (elsősorban a brittel).

Az irányelv-tervezetnek fontos pénzpiaci hatása lenne, hiszen az AIFM-ek tavaly 2 ezer milliárd eurónak megfelelő vagyont kezeltek, ám a válság megmutatta, hogy tevékenységük igen sok kockázatnak van kitéve. Szakmai vélemények szerint ugyan az alternatív befektetési alapok (AIF-ek, közéjük sorolják a vállalatfelvásárlásokra szakosodott zárt tőkebefektetési alapokat, az ingatlanalapokat vagy az árupiaci alapokat is) nem felelősek a válság kirobbanásáért, de a válság során kialakult bank- és pénzpiacellenes hangulatban a velük kapcsolatos erkölcsi aggályok is felerősödtek és részben ezek állnak az uniós szabályozási törekvések hátterében is.

Jelenleg csupán néhány általános uniós szabály vonatkozik erre az iparágra, amelyeket eltérő nemzeti szabályozások és bizonyos ágazati standardok egészítenek ki. A válság során azonban az is egyértelművé vált, hogy ez kevés, az iparág – piaci stressz idején – számos olyan, határokon átnyúló kockázattal szembesül, amelyeket csak egységes európai fellépéssel, illetve az átláthatóság megteremtésével lehet megfelelően kezelni.

Tájékoztatási követelmények és tőkeáttételi korlátok

Az irányelv-tervezet ezért előírná, hogy az AIF-ek rendszeresen tegyék közzé, mely piacokon tevékenykednek, mik a főbb kitettségeik és hol koncentrálódnak kockázataik. A jelentéstételi kötelezettség a tevékenységüket jóváhagyó tagállam pénzügyi felügyeletével szemben állna fenn, s ha egyszer ez jóváhagyta tevékenységüket, akkor ezzel automatikusan jogot is kapnának arra, hogy termékeiket bármely tagállamban forgalmazzák – természetesen nem a lakosság, hanem a professzionális befektetők körében, hiszen az AIF-ek nem kellően likvidek és átláthatóak ahhoz, hogy bárki ügyfelük lehessen.

Az AIF-eknek világosan meghatározott befektetési politikával kell rendelkezniük, amelyben a befektetési célpontnak számító eszközfajták mellett a lehetséges tőkeáttétel nagyságát is fel kell tüntetniük. Az illetékes felügyeleti hatóságokat felhatalmaznák azzal a jogosítvánnyal, hogy a tőkeáttétel nagyságát korlátozzák a pénzügyi rendszer egészének stabilitását szem előtt tartva. A kölcsöntőkét rendszeresen alkalmazó AIFM-eknek rendszeresen közzé kellene tenniük tőkeáttételük aggregát értelemben vett nagyságát és a kölcsöntőke főbb forrásait, az erről értesített felügyeletnek pedig előírnák, hogy ossza meg ezeket az információkat a többi érintett ország hatóságaival.

Külön szabályokat írnának elő a vállalatfelvásárlásokat végző (illetve vállalatokban maguknak ellenőrző részesedést szerző) AIFM-ekre. Ezeknek rendszeres tájékoztatást kellene adniuk a portfoliójukba bekerült cégekről a többi részvényesnek és a cégek munkavállalóinak. Ezt a kötelezettséget azonban nem terjesztenék ki a megvásárolt kis- és középvállalatokra, hogy ne akadályozzák a kockázati tőke, a startup-befektetések tevékenységét.

A spanyol elnökség azt is javasolta, hogy a tagállamoknak legyen választási lehetőségük a kisebb AIFM-ek mentesítésére az irányelv előírásai alól. Kisebbnek az az alapkezelő minősülne, amely legfeljebb 500 millió eurónyi vagyont kezel, ha nem használ tőkeáttételt. Ha használ, akkor a plafon 100 millió euró lenne. A regisztrációval és a jelentéstétellel kapcsolatos követelmények azonban a kisebb AIFM-ekre is vonatkoznának.

EU-n kívüli külföldiek csak feltételekkel

Az EU-ban bejegyzett AIFM-ek az EU-n kívül is végezhetnék tevékenységüket, feltéve, hogy harmadik országokban is teljesítik az irányelv előírásainak egy részét (de nem az összeset) és ehhez a bejegyzés helye szerint illetékes tagállam is hozzájárul. Az EU-n kívül bejegyzett AIFM-ek szintén forgalmazhatnák termékeiket az EU-ban, de csak két feltétellel. Egyrészt akkor, ha kellően tájékoztatják a befektetőket illetve az illetékes hatóságokat. Másrészt pedig akkor, ha megfelelő együttműködési megállapodásra sikerül jutni a bejegyzés helye szerint illetékes harmadik ország felügyeleti hatóságával a rendszerkockázati felügyeletről.
 
Ez utóbbi területen vannak a legnagyobb viták. Tim Geithner amerikai pénzügyminiszter Michel Barnier illetékes EU-biztosnak március 1-jén írt (de csak március 11-én nyilvánosságra került) levelében annak az aggodalmának adott hangot, hogy a tervezett szabályok protekcionista jellegűek és versenyhátrányba hozzák az amerikai alapkezelőket. Geithner burkoltan azzal fenyegette meg az Uniót, hogy ha a jogszabályt jelenlegi formájában fogadják el, akkor az európai alapkezelők retorzióra számíthatnak az amerikai piacon.

Az amerikai pénzügyminiszter arra hívta fel Barnier figyelmét, hogy a vezető EU-tagállamok és az USA a G20-csoporton belül a diszkriminatív intézkedések elkerüléséről állapodott meg a pénzügyi reformmal kapcsolatban. Az EU ugyanakkor maga is a G20-ra hivatkozik a jogszabály előkészítése során, méghozzá arra a vállalásra, hogy a pénzügyi felügyeletet és a pénzpiaci szabályozást minden jelentős pénzpiacra ki kell terjeszteni és növelni kell a piacok átláthatóságát.

Az új szabályok értelmében amerikai alapok kénytelenek lennének megfelelni a tőkeáttételre vonatkozó európai korlátozásoknak, az európai adatközlési előírásoknak és kénytelenek lennének európai alapkezelőket is választani – vélik Washingtonban. Letéteményesként és letétkezelőként is csak európai bankok jöhetnének szóba. Barnier szóvivője a Geithner-levélre reagálva leszögezte, hogy a tervezett szabályok nem diszkriminálják az EU-n kívüli versenytársakat és nem protekcionisták. „A levél olyan dolgok miatti aggodalmakat fejez ki, amelyek nem léteznek” – közölte a szóvivő.

A britek az USA mellé álltak a vitában

Geithner aggodalmait ennek dacára a brit kormány is osztja, részben arra is hivatkozva, hogy a jogszabály-tervezet az alapkezelői szakmán belül is nagy felhördülést váltott ki. Londonban ugyanakkor attól is tartanak, hogy az irányelvvel Párizs és Berlin a brit főváros első számú európai pénzügyi központi pozícióját is meg akarja ingatni. Paul Myners, a pénzügyi szolgáltatásokat felügyelő brit miniszter a múlt héten egy előadás keretében arról beszélt, hogy „sorról sorra és percről percre” fog küzdeni „a szabad tőkeáramlás megvédéséért”. Ennek dacára arra is figyelmeztette alapkezelőkből álló hallgatóságát, hogy „az itt ülők közül senki nem olyan irányelvet fog végül kapni, amilyet szeretne”.

Gordon Brown brit kormányfő és Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök pénteki londoni tárgyalásain az AIFM-irányelv volt az egyik legfontosabb napirendi pont, de áttörésre nem került sor. Várható, hogy Barnier hamarosan az USA-ba látogat, hátha ottani tárgyalásain sikerül megbékítenie az amerikaiakat.

Időközben az Európai Parlamentben is készülnek a képviselők saját javaslataikkal, amelyek némileg eltérőek lehetnek a Tanács verziójától. Lapértesülések szerint a honatyák megengedőbbnek tűnnek a harmadik országokra vonatkozó ekvivalencia-szabályokkal kapcsolatban, mint a tagállamok zöme.

Kapcsolódó cikkek

Erősödő kritikák az AIFM-irányelvvel kapcsolatban (2009. október 26.)

Az alapkezelőket is utoléri az uniós szabályozási láz (2009. április 30.)

Megreformálják a befektetési alapok szabályozását (2009. január 15.)

Konzultáció indult a fedezeti alapokról (2008. december 22.)