Franciák és németek iparkodnak az új külügyi szolgálat élére

Az új európai külügyi szolgálat szerkezeti felépítéséről szóló terveket várhatóan március 17-én mutatja be EU-diplomaták előtt Catherine Ashton, az Unió kül- és védelempolitikai főképviselője. Az EUobserver információi szerint a tervezet kilenc vezetői pozíciót vázol fel, s eszerint lenne egy főtitkár, két főtitkár-helyettes, alattuk pedig hat főigazgató szolgálna.

A hierarchia tetején Catherine Ashton áll majd, az EU tizenegy különmegbízottja pedig közvetlenül szintén neki jelent. A főtitkár Brüsszelben tevékenykedik majd, a külügyi szolgálat napi ügyei, a napi működtetéssel kapcsolatos feladatok tartoznak majd hozzá. Ő felügyeli egyebek között a hat főigazgató munkáját, valamint a szolgálaton belül működő több autonóm sejt működését (ezek közé tartozik a külföldi katonai missziók tervezéséért felelős egység; a hírszerzési információk megosztásáért felelős SitCen; egy belbiztonságért felelős egység; valamint egy olyan osztály, amely az egyéb EU-intézményekkel folytatandó kommunikációért, kapcsolatokat felelne).

A két főigazgató-helyettesnek nem lesznek adminisztratív feladataik, így adott esetben lehetőségük lesz arra, hogy ők helyettesítsék Catherine Ashtont az uniós üléseken vagy a kevésbé fajsúlyos nemzetközi eseményeken.

A tagállamok egyelőre tartózkodnak a nyílt lobbizástól, de diplomáciai források szerint a washingtoni francia nagykövet, Pierre Vimont, a francia külügyminisztérium főtitkára, Pierre Sellal, és Angela Merkel német kancellár egyik vezető tanácsadója, Christoph Heusgen jó eséllyel indulhatnának a főtitkári poszt betöltéséért.

„Nagyon sok jó jelöltünk van a szolgálat valamennyi szintjére. Ám egyelőre túl korai lenne erről beszélni” – húzta alá ugyanakkor egy francia diplomata. Közben felmerült az is, hogy az egyik főtitkár-helyettesi pozícióra Svédország EU-hoz rendelt nagykövetének, Christian Danielssonnak lehetnének esélyei.

A hat főigazgató alá tartozó osztályok egyike költségvetési és személyzeti ügyekkel foglalkozna, egy másik olyan globális ügyekre fókuszálna, mint az éghajlatváltozás vagy az emberi jogok, a harmadik egység az EU és a nemzetközi intézmények (így az ENSZ vagy a G20) közötti kapcsolatokat, valamint a jogi és konzuli ügyeket felügyelné.

A további három osztály feladatköreit földrajzi alapon határoznák meg. Így a negyedik egység az uniós szomszédságpolitikában részes országokkal, a jelöltállamokkal, Oroszországgal, Közép-Ázsiával és a Közel-Kelettel foglalkozna. Az ötödikhez olyan államok tartoznának, mint az Egyesült Államok, Kanada, Mexikó, Kína, Japán és Ausztrália. A hatodik osztály Latin-Amerika, Afrika, Ázsia és a Csendes-óceán fejlődő országaira koncentrálna.

Mindeközben az új tagállamok azt szeretnék, ha a külügyi szolgálat vezető pozícióit nyílt verseny alapján lehetne elnyerni, az azonban már most eléggé bizonyosnak látszik, hogy a szervezet élén álló kilenc vezető posztot politikai döntés eredményeként töltik majd be.

Az EUobservernek nyilatkozva egy vezető EU-tisztviselő azt mondta, hogy az új tagállamoknak reálisan csak az egyik főigazgató-helyettesi poszt betöltésére van esélyük; ugyanezen forrás szerint ezzel összefüggésben egyebek között Jacek Saryusz-Wolski lengyel néppárti EP-képviselőnek és a varsói diplomáciai akadémia igazgatójának, Andrzej Ananincz-nak neve kerülhet a „kalapba”.