Az eszközöket hiányolják az EU2020-as stratégiából

Ahogy az várható volt, hideget és meleget egyaránt kapott a politikai és üzleti élet szereplőitől az Európai Bizottság múlt héten közzétett javaslata az Unió új tíz évre szóló gazdasági programjáról, az EU2020-stratégiáról.

Az első nyílt kritika még a dokumentum publikálása előtt megérkezett Brüsszelbe, méghozzá az EU legnagyobb gazdaságával rendelkező Németország vezetőjétől, Angela Merkeltől, aki az Európai Tanács, az Európai Bizottság és a soros spanyol elnökség kormányfőjének címzett február végi levelében (a levelet rendhagyó módon nem küldték meg a tagállamok vezetőinek) több ponton is kiigazította azt az értelmezést, amit a február 11-i informális uniós csúcs után Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke és José Manuel Barroso bizottsági elnök adott az állam- és kormányfők új stratégiának szentelt első vitája kimenetelének.

Bírálat Angela Merkeltől

A kancellár a BruxInfo birtokába is eljutott levélben világossá teszi azt, hogy országa a március végi EU-csúcson csak akkor tud hozzájárulni az új gazdasági stratégiában rögzített számszerűsített célokhoz, ha megbízható elemzések bizonyítják e célok tagállamok által történő elérhetőségét, továbbá azt, hogy a célkitűzések elérése konkrétan milyen erőfeszítéseket igényel mindenki számára. „A szövetségi kormány semmilyen módon nem kötelezheti a német törvényhozást és a szövetségi tartományokat olyan európai szintű erőfeszítésekre, amelyeket előzőleg részletekbe menően nem vitatott meg velük” – figyelmeztetett Angela Merkel. A kancellár arra is felhívta a címzettek figyelmét, hogy ő nem egyezett bele a stabilitási és növekedési paktum és az EU2020-as stratégia összekapcsolásába, mégpedig a fiskális és a strukturális nemzeti programon egyidejű benyújtása révén, ahogy az a Bizottság javaslataiban szerepel (erről, továbbá a stratégiáról lásd még a BruxInfo március 4-i hírlevelét). Ez ugyanis szerinte szükségtelenül átpolitizálná a költségvetési felügyelet egyébként a szerződés által a pénzügyminiszteri Tanácsra bízott feladatát az Európai Tanácsban.

Az európai pártok közül talán a szocialisták fogalmazták meg a legélesebb kritikát a Bizottság EU2020-stratégiára vonatkozó javaslatával szemben. Az EP szocialista és demokrata frakciója szerint a Bizottság javaslata nélkülözi az ambíciókat. „A Bizottság javaslatai nem eléggé zöldek, nem eléggé hangsúlyos bennük a munkahelyteremtés és a szociális politika és általában véve vegyesek” – jelentette ki Stephen Hughes, a pártcsoport alelnöke.

Még mindig nem eléggé szociálisan érzékeny a baloldalnak

A szocialisták és demokraták egyik hangadó politikusa, Pervenche Beres szerint a bizottsági közlemény egy elméleti folyamat eredménye, ami „teljesen elszakadt a jelenleg is zajló válságtól”. Az EP foglalkoztatási és szociális ügyi szakbizottságának elnöke hozzátette, hogy miközben az új stratégia a foglalkoztatási szint növelésére koncentrál, semmit nem árul el arról, hogyan kell új munkahelyeket teremteni. Merkellel szemben pozitív változásként értékeli ugyanakkor azt, hogy a tagállamok előrehaladásának éves értékelése egybeesik a tervben az államháztartási helyzet javításának számonkérésével.

Két magyar szocialista párti képviselőnő, Herczog Edit és Göncz Kinga is azt tartja a bizottsági javaslat legnagyobb hiányosságának, hogy nem rendel eszközöket az egyébként rendkívül ambiciózus célok mellé. „Nem látható, hogyan fogjuk elérni a 75 százalékos foglalkoztatási szint elérésére vonatkozó célt?” – mutatott rá a foglalkoztatási szakbizottságban is aktív Göncz Kinga brüsszeli tudósítók előtt. És bár a célok elérésére elsősorban a tagállamoknak kellene forrásokat áldozni, Herczog Edit szerint nem látható, hogy a Bizottság a jelenleg egészen más prioritásokat tükröző uniós büdzsét hogyan kívánja 2013-ig, a jelenlegi pénzügyi terv kifutásáig az új stratégia szolgálatába állítani. A képviselőnő elmondta, hogy a szocialisták és demokraták a jobbközép Néppárttal szemben szükségesnek tartanák a jelenlegi keretköltségvetés kinyitását és a GDP 1,24 százalékos plafonjának kinyitását, hogy megfelelő finanszírozási forrásokat találjanak a stratégiában is rögzített új céloknak, mint amilyen a digitális átállás.

Herczog szerint az új stratégiának azt is célként kellene kitűznie, hogy a régi és az új tagállami vállalkozások és munkavállalók közötti különbségek 2020-ra végleg megszűnjenek. Göncz Kinga úgy vélekedett, hogy a bizottsági javaslat túlzottan nagy hangsúlyt helyez a növekedésre, ami szerinte nem lehet öncél. Arra a veszélyre is felhívta a figyelmet, hogy a válságból való kilábalás esetleg úgy megy majd végbe Európában, hogy közben érdemben nem nő az új munkahelyek száma. A szocialista képviselő továbbá kifogásolja, hogy a dokumentumban nem kap elég hangsúlyt a területi és gazdasági kohézió. Jól értesült források egyébként tudni vélik, hogy az új stratégia és a kohéziós politika közötti viszonyról folyt talán a legélénkebb vita a biztosi testületben is a stratégia elfogadása során, aminek eredményeképpen a területi kohézió hangsúlyosabbá vált valamelyest a korábbi szövegverzióhoz képest.

John Monks, az Európai Szakszervezetek Szövetségének (ETUC) főtitkára „csalódást keltőnek és túlságosan széttöredezettnek” nevezte a Bizottság közleményét. „Sürgető az EU és a világ számára annak megemésztése, hogy mi okozta a válságot és hogyan tudjuk elkerülni azt, hogy megismétlődjön; hogyan kezeljük a növekvő munkanélküliséget, főleg a fiatalok körében; hogyan lépjünk fel azon ösztönzők ellen az adórendszerekben és a tőkepiacokon, amelyek a spekulációt és a rövid távú előnyszerzést bátorítják; és milyen új módszereket találjunk a közpénzek gyarapítására, elsősorban a pénzügyi tranzakciók megadóztatása és eurókötvények kibocsátása révén” – szögezte le John Monks.

A liberálisok szerint elkelne az ostor

Guy Verhofstadt, az EP liberális pártcsoportjának vezére támogatásáról biztosította a bizottsági stratégia ambícióit, megállapítva, hogy az jó helyre tette a hangsúlyokat. Az egykori belga kormányfő ugyanakkor úgy véli, hogy miközben a javaslat tartalmaz néhány, a végrehajtásra ösztönző mézesmadzagot, túl kevés szerepet kap benne az „ostor”, ami jelen állás szerint kimerül a Bizottság esetleges figyelmeztetésében, ami nem valószínű, hogy túlságosan ráijeszt a tagállamok pénzügyminisztériumaira. Verhofstadt azzal a megközelítéssel sem ért egyet, hogy a stratégia motorja és fő gazdája az Európai Tanács legyen, és nem az Európai Bizottság, mivel véleménye szerint a tagállamokban sohasem lesz meg a kellő akarat arra, hogy a rosszul teljesítőket pellengérre állítsák. „Egyértelmű, hogy a tagállamok közötti nyílt koordinációs módszer nem elegendő” – jelentette ki Lena Ek, svéd képviselő, ugyancsak a liberális frakcióból, aki egy Európai Valutaalap (EMF) létrehozását sürgette a gyengélkedő országok kisegítésére.

Az európai konzervatívok és reformisták (ECR) szerint a Bizottság javaslatai jó irányba terelik az európai gazdaságot, de csak abban az esetben, ha a kormányok készek lesznek magukévá tenni a tervet és végrehajtani azt. Az elsősorban brit konzervatívokat, továbbá cseh és lengyel jobboldali pártokat tömörítő pártcsoport közleményében elégedettségét fejezi ki, amiért a belső piac hangsúlyosan szerepel a szövegben, de hozzáteszi, hogy az egész gazdasági növekedés alapjának kellene lennie. Az ECR azzal sem ért egyet, hogy a jelenlegi válság egy erősebb európai gazdasági kormányzás mellett szól, ahogy azt Barroso elnök nyilatkozta. „Az EU-nak a nemzeti kormányok ösztökélésére kell fókuszálnia, de európai gazdasági kormányzásra nincs szükség. Maximális mértékű együttműködés kell, de a gazdasági kormányzás, különösen az euróövezeten kívül a nemzeti kormányok kompetenciája kell, hogy legyen” – jelentette ki Malcolm Harbour, brit konzervatív képviselő.

Az európai baloldal szerint a Bizottság csődöt mondott és a dokumentum újfent annak bizonyítéka, hogy nem akar tanulni a válságból. Thomas Handel német baloldali képviselő úgy látja, hogy az EU2020-stratégia nélkülözi az új elemeket. „Ha a mai közlemény szóhasználata különbözik is a korábbiétól, továbbra is hiányzik belőle a világos kötelezettségvállalás a minimális szociális sztenderdek mellett az EU-ban. Az új Bizottság inkább a minden áron való foglalkoztatás mellett száll síkra” – közölte Handel. Párttársa, Gabi Zimmer a Bizottság által javsolt szegénységi indikátort vette célba, arra hívva fel a figyelmet, hogy szociális kérdésekkel foglalkozó civil szervezetek a Brüsszel által javasolt 25 százalékos helyett a szegénység legalább 50 százalékkal történő csökkentését ajánlották. „Az emberek méltó életéhez teljesen ki kell irtani a szegénységet. A Bizottság javaslata csak eltávolít ettől a céltól” – hangsúlyozta Zimmer, aki egy francia zöld képviselővel, Karima Dellivel együtt a stratégiáról tartott szakbizottsági meghallgatáson azt tudakolta Andor Lászlótól, hogy miért éppen 20 millióval kívánja csökkenteni a Bizottság a szegénységi küszöb alatt élők számát az EU-ban?

Andor László a szegénységi indikátorról

A foglalkoztatásért, a szociális ügyekért és a társadalmi befogadásért felelős biztos válaszában tévesnek tartotta azt a vélekedést, hogy a szegénységben élők számának csökkentése nem lenne mérhető. Mint mondta, az összehasonlító statisztikák olyan mértékben fejlődtek ezen a területen, ami mára lehetővé teszi objektív célok kitűzését. „Nagy biztonsággal meg tudjuk mondani, mennyi embert fenyeget ma az EU-ban a szegénység” – közölte Andor, aki meg kívánja erősíteni a kérdésben a tagállamok között folyó nyílt koordinációs módszert. A magyar biztos szerint a Lisszaboni Stratégia már válaszokat próbált adni a globalizáció kihívásaira, az új stratégia pedig ugyanezt próbálja megtenni most „a globalizáció válságára” reagálva. Andor László egyébként azon a véleményen van, hogy az új gazdasági stratégiában sokkal nagyobb hangsúlyt kap a foglalkoztatás és a szociális vetület, mint a Lisszaboni Programban.

Az európai vállalkozások egyik legnagyobb brüsszeli ernyőszervezete szerint a Bizottság javaslata „egészséges üzleti terv” az uniós növekedés és versenyképesség javítására a következő években. Ám a tervben foglalt prioritások és célok elveszítik jelentőségüket, ha a kormányok nem tesznek meg mindent odahaza az elérésük érdekében „A Lisszaboni Stratégiához hasonlóan a végrehajtás a fő kérdőjel. Döntő fontosságú, hogy az Európai Tanács szigort és ambíciót mutasson a végrehajtás és az ellenőrzés során” – jelentette ki Arnaldo Abruzzini, az Eurochambres főtitkára. A munkaadók és az ipar fő európai szócsöve, a BUSINESSEUROPE hasznos kiindulópontnak nevezte a dokumentumot egy olyan stratégia kialakításában, amely fajsúlyosabb szereplővé teheti Európát a világban. A kis- és közepes méretű vállalkozások érdekeit megjelenítő UEAPME figyelemreméltó politikai tervnek nevezte a Bizottság javaslatát, ami a válság előtti növekedési pályára viheti vissza az európai gazdaságot. Az UEAPME szerint ugyanakkor jóval nagyobb figyelmet kaphatott volna a dokumentumban a hatékony államapparátus jelentősége.

Kapcsolódó cikkek

Előnyt kovácsolna a válságból az EU új gazdasági stratégiája (2010. március 4.)

Megkezdődött a vita az új gazdasági stratégiáról (2010. február 15.)

Új gazdasági stratégiáról egyeztetnek az EU vezetői (2010. február 11.)

Zapatero társadalmi paktumot akar az EU2020-stratégiáról (2010. január 21.)

Európai Gazdasági Uniót akar Zapatero (2010. január 11.)

Három célt tűzne 2020-ra az EU elé a Bizottság (2009. november 26.)