Magyar panasz a Bizottsághoz a Sólyom-ügy miatt

Magyarország az EU bel- és igazságügyi biztosának küldött levélben hivatalosan panaszt emelt Szlovákia ellen, annak megállapítását kérve Brüsszeltől, hogy a szlovák kormány uniós jogot sértett, amikor augusztus 21-én egy szóbeli jegyzék útján megtagadta a belépést Sólyom László magyar köztársasági elnöktől. A biztos szerdán még nem kapta meg a levelet – közölte Jacques Barrot szóvivője.

Budapest az uniós szerződés azon (226-os számú) cikkére hivatkozva kérte az eljárás elindítását, amely minden tagállamot és magánszemélyt feljogosít arra, hogy az uniós alapjogok megsértése esetén panasszal forduljon Brüsszelhez – közölte a BruxInfóval Mátrai Zsuzsanna külügyi szóvivő. Magyarország előzőleg – még az incidens után - szóbeli jegyzékben kért magyarázatot Pozsonytól, majd Balázs Péter külügyminiszter szeptemberben előzetesen levélben kérte ki Jacques Barrot illetékes biztos véleményét az ügyről. A kormány a két válasz tükrében döntött a szlovák lépés bepanaszolása mellett.  „Az a célunk, hogy pontot tegyünk a vita végére, a jövőben ilyesmi ne fordulhasson elő és ne sérüljön az uniós alapjog” – hangsúlyozta a külügyi szóvivő.

A szlovák fél azzal az uniós irányelvvel indokolta a nemzetközi diplomáciában meglehetősen szokatlan lépést, amely a közrend, a közbiztonság és közegészségügy veszélyeztetése esetén lehetőséget ad a személyek szabad mozgásának korlátozására. Budapest szerint ugyanakkor az idézett jogszabályra való hivatkozás téves, ugyanis az az arányosság elvének betartása mellett kizárólag akkor hagyja jóvá a korlátozást, ha az az érintett személy magatartásán (értsd cselekedetén) alapul. Márpedig – szól a magyar érvelés – Sólyom László esetében ez a feltétel nem teljesült, hiszen a szlovákok preventív módon tagadták meg a belépést a magyar államfőtől. Pozsony a kormányfők szécsényi találkozóján is fenntartotta ezt az álláspontját, amelyen egy 11 pontos nyilatkozatot fogadtak el.

Jacques Barrot szerdán – egy újságírói kérdésre – még nem tudott a magyar panaszról, de némi meglepetéssel értesült róla, mivel azt hitte, hogy a két fél már pontot tett az incidens végére és a probléma megoldódott. Arra is emlékeztetett, hogy szeptemberben mindkét ország küldöttségét fogadta Brüsszelben és számára úgy tűnt, hogy működött a párbeszéd.

A Bizottság a magyar panaszlevél kézhezvétele után várhatóan információkat kér majd mindkét kormánytól, amelyek megadására két hónap áll a felek rendelkezésére. Brüsszel ezt követően, a beérkezett információk fényében dönti majd el, hogy elindítja-e a jogsértési (kötelezettségszegési) eljárást, avagy lezárja az ügyet. Amennyiben az eljárás elindítása mellett dönt és nem elégíti majd ki a megkeresésére adott szlovák válasz, az eljárás második szakaszában indokolt véleményt intézhet Pozsonyhoz, végső esetben pedig akár az Európai Bírósághoz is fordulhat. A vizsgálatnak azonban nincs szerződés által rögzített határideje, így az akár egy évig is elhúzódhat.

Jól értesült források szerint ugyanakkor Magyarországnak még akkor is lenne még egy lehetősége a jogorvoslatra, ha a Bizottság történetesen nem tartaná megalapozottnak a magyar panaszt. Az uniós szerződés 227-es cikkének értelmében ugyanis akár közvetlenül is az Európai Bírósághoz fordulhat. Más kérdés, hogy egy ilyen jogi eljárás még hosszabb ideig tartana. Sólyom László tanácsadója annak idején azt nyilatkozta, hogy hazánk elégtételt akar Pozsonytól a történtekért.

A pozsonyi külügyminisztérium nem reagálta túl a magyar panasz benyújtását, hangsúlyozva, hogy hazánk a közösségi jog által adott lehetőséggel él. Mind a szlovák, mind a magyar külügyminisztérium részéről ugyanakkor megerősítették, hogy készek folytatni a párbeszédet a kormányfők által elfogadott 11 pont végrehajtásáról.

Kapcsolódó cikkek

Szili után a szlovákok is felkeresték az EP elnökét (2009. szeptember 24.)

A belügyi biztos választ ígér Sólyom kitiltásának ügyében (2009. szeptember 10.)

Az első magyar részeredmények a szlovák vitában (2009. szeptember 7.)

Az Európai Parlamentből bírálják a szlovák nyelvtörvényt (2009. július 13.)