Nem ússza meg Európa a legújabb pénzügyi válságot

A pénzügyi válság még nem ért véget, s a reálgazdaságra gyakorolt hatása "bizonytalan", bár nem valószínű, hogy túlságosan nagy lesz - közölte Jean-Claude Juncker, az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoport elnöke szerdán Brüsszelben. Szerinte pánikra nincs ok, mert az euróövezet pénzügyi szektora sokkal erősebb, mint az Egyesült Államoké. Ám arról sincs szó, hogy el lehetne bagatellizálni a gondokat: "A valódi probléma a bizalom hiánya" - fejtegette a luxemburgi miniszterelnök.

Ezzel az utóbbi értékeléssel a Global Insight tekintélyes amerikai elemző intézet Európával foglalkozó vezető közgazdásza is egyetért. Howard Archer szerint azért hiányzik a bizalom, mert a Lehman, a Merrill Lynch és az AIG összeomlása után a bankok nagyon óvatossá váltak az egymással szembeni hitelezést illetően. Ez viszont vészes likviditási nehézségekhez, hitelszűkéhez vezet, amely az egész pénzügyi szektoron végiggyűrűzik, s elkerülhetetlenül kihat a reálgazdaságra is - a kérdés csupán az, milyen mértékben. "Erősödik a kockázata annak, hogy az eurózóna és Nagy-Britannia gazdasági növekedésével kapcsolatban már most is meglehetősen súlyos, lefelé mutató kockázatok még tovább növekednek és felerősítik a recesszió veszélyét is" - figyelmeztetett Archer.

Más elemzők arra figyelmeztettek, hogy a nagy kilengéseket produkáló részvénypiacok, az általános bizonytalanság légköre és a hitelezési standardok várható további szigorodása mindenképpen rontják a reálszféra növekedési kilátásait az EU-ban is. A magas olaj- és élelmiszerárak, az erős euró és a globális kereslet gyengülése már az április-június közti időszakban is az eurózóna GDP-jének csökkenéséhez vezetett (ez volt az első kontrakció az övezet létrehozása óta), s a Bizottság a múlt héten a pénzügyi válság legújabb hullámának megjelenése előtt is azt jósolta, hogy a 15 országot magában foglaló övezet a július-szeptember közti periódusban is vélhetően csak stagnálás körüli eredményt fog elérni. A legújabb amerikai fejlemények az elemzők szerint azt valószínűsítik, hogy a növekedés az utolsó negyedévben sem fog érdemben beindulni. Holger Schmieding, a Bank of America vezető közgazdásza például úgy látja, a stagnálás egyelőre még valószínűbb az eurózónában, mint a jelentős visszaesés, de a valódi kemény recesszió esélye is megnőtt.

A válság hatására megváltozhat a jegybankok viselkedése is. Az Európai Központi Bank és az Angol Bank eddig egyaránt főleg az inflációt tartotta szem előtt (ami nem is csoda, hiszen mind az eurózónában, mind Nagy-Britanniában a fogyasztói árindex a kétszerese a jegybankok által célzott ütemnek), s ez az USA-ban alkalmazottnál sokkal szigorúbb monetáris politikában öltött testet. Most már azonban sokan annak dacára sem zárják ki a kamatcsökkentést a belátható jövőben Európában, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kedden nem vágott tovább. Marco Annunziata, az Unicredit elemzője például úgy látja, a recessziós veszély erősödésével "néhány hónapon belül eltűnhet az inflációval kapcsolatos aggodalom az EKB radarjáról". Annál is inkább, mert a gazdasági aktivitás további lehűlése és az utóbbi hónapokban végre csökkenésnek indult olajárak automatikusan enyhítik az inflációs nyomást.

Likviditásbővítő jegybanki gyorssegélyek

A jegybankok egyelőre mély hallgatásba burkolóznak a monetáris politika jövőbeli irányát illetően (ami érthető is, hiszen egyelőre senki nem látja, hol van az alagút vége). Annál aktívabbak voltak viszont az elmúlt napokban a likviditásszűke oldására tett erőfeszítéseik terén. Az EKB hétfőn 30 milliárd eurónyi rendkívüli kibocsátással sietett a kiszáradt bankközi hitelpiac segítségére, ám ez alig ért valamint, így kedden már 70 milliárd eurós emissziót hajtott végre. A brit jegybank hétfőn 5 milliárd fontot, kedden 20 milliárdot pumpált a rövid lejáratú bankközi hitelek piacára, s beszállt az akcióba a svájci jegybank is, 8 milliárd frank erejéig. Amerikában a Fed-hálózat New York-i tagbankja 50 milliárd dolláros, Japánban az ottani központi bank 2500 milliárd jenes gyorssegélyt adott (szintén rövid lejáratú, likviditásbővítő rendkívüli hitelek formájában) az ottani bankközi hitelpiacnak.

Az akciók összehangoltan, gyorsan, olajozottan zajlottak, amihez nagyban hozzájárult, hogy a Fed már vasárnap, a döntés előtt tudatta a világ nagy jegybankjaival: nem fogja megmenteni a Lehmant. Így az EKB-nak és társainak volt idejük előkészülni a hétfői hitelbővítő lépéskre. A jól megtervezett lépések révén a teljes globális pénzügyi összeomlást sikerült ugyan elkerülni, de az akciók hatása így is korlátozott maradt: a legfontosabb európai bankközi hitelpiaci mutató, a londoni Libor bankközi kamatláb szintje pár óra alatt 1,75 százalékkal emelkedett, s 6,79 százalékos keddi értéke hétéves csúcsnak minősült. (Amerikában ennél is nagyobb volt az ottani hasonló mutató emelkedése: ott néhány óra alatt 2,14 százalékról 6,44-re ugrott a bankközi kamatláb, ami az ottani 2 százalékos jegybanki alapkamat fényében őrületes mérték.)

Súlyos következményekkel járt az amerikai pénzügyi élet megrendülése az európai részvénypiacokon is. A londoni és a párizsi tőzsde kapitalizációja már hétfőn 81-81 milliárd euróval csökkent, a frankfurtié 27 milliárddal, de szinte minden európai börze indexe nagyot esett. Kedden és szerdán folytatódott az árfolyamok lemorzsolódása: a londoni tőzsde FTSE Eurofirst 300-as indexe például a hét első három napja alatt 8,1 százalékos zuhanást élt át.

A politikusok a piac megnyugtatására összpontosítanak

Az EU vezető politikusai leginkább a pánik csillapítását célozták és igyekeztek kisebbíteni a történtek jelentőségét. "A pénzügyi válság következményei csekélyek lesznek a reálgazdaságra" - jósolta Peer Steinbrück német szociáldemokrata pénzügyminiszter. Főnöke és belpolitikai riválisa, a kereszténydemokrata Angela Merkel kancellár a berlini parlament alsóházában arról beszélt, hogy az elmúlt években jó néhány új szereplő megerősödésének köszönhetően az USA világgazdasági súlya csökkent, így az ottani problémák sem sújtják már annyira a világ többi részét, mint korábban. Szerinte a német pénzintézetek kitettsége a Lehmannak "kezelhető mértékű". (Az amerikai befektetési bank legnagyobb egyedi részvényese a francia AXA biztosítócsoport volt, de a német Allianz is 400 millió eurót lesz kénytelen leírni a csőd miatt.)

Nagy-Britanniában Alastair Darling pénzügyminiszter próbálta nyugtatgatni a piacokat. "Most nehéz idők járnak, de bízom benne, hogy túl leszünk rajta. Igaz, előbb még lesz némi felfordulás, lesz némi bizonytalanság" - hangoztatta. Christine Lagarde francia gazdasági miniszter azt emelte ki, hogy a francia pénzintézetek Lehman-nal kapcsolatos kitettsége csekély (az AXA is sietett leszögezni, hogy 7,25 százalékos Lehman-részvénycsomagját egy alapkezelőnek adta át, így a veszteséget is annak kell viselnie). Ewald Nowotny, az Osztrák Nemzeti Bank főnöke szintén azt hangoztatta, hogy a csekély kitettségnek köszönhetően az osztrák bankrendszer szilárd és senkinek nem kell aggódnia a megtakarításai miatt.

Érdekesen színesítették az értékelésekből összeálló képet az Európai Parlament zöld képviselőinek nyilatkozatai. Daniel Cohn-Bendit szerint a mostani pénzügyi válság azt jelenti a neoliberális kapitalizmus számára, amit Csernobil jelentett a nukleáris lobbinak. Frakciótársa, a brit Caroline Lucas pedig úgy vélte, "meghatározó pillanat a mostani, mert az elmúlt évtizedek zabolátlan, deregulált kapitalizmusának a végét jelenti".

Kapcsolódó cikkek

Részletes vizsgálat a Northern Rock ügyében (2008. április 3.)

Az EU ellenőrzése alatt tartaná a pénzügyi válságot (2008. március 13.)

Készül a válasz a pénzügyi válságokra (2008. március 3.)

Az EU nem reagálja túl a hitelválságot (2008. január 24.)