Árcsökkenést és kisebb kvótákat hoz a készülő cukorreform

A cukorpiaci reform a tervek szerint a 2005/2006-os idénnyel válik hatályossá – feltéve persze, hogy Fischlernek sikerül megszereznie nemcsak a bizottsági kollégium egészének a támogatását javaslataihoz, hanem utána a miniszteri tanács jóváhagyását is. Az agrárbiztos lapértesülések szerint a következő változtatásokat tervezi:

1. A szabályozott árak csökkentése. A Bizottság szerint meg kell szüntetni az állami felvásárlásokat és csökkenteni kell a jelenleg tonnánként 623 euróban (körülbelül a világpiaci árszint háromszorosában) megállapított intervenciós árat. Az intervenciós ár helyett referenciaárat vezetnének be, amelyet egyaránt használnának a cukorrépa minimális felvásárlási árának meghatározásához, a támogatott magánraktározást beindító árszint és az importvédelem szintjének kijelöléséhez, sőt még a preferált területekről érkező import garantált árának kiszámításához is. A cukor intervenciós árát 20 százalékkal, tonnánként 632 euróról 506-ra csökkentik a 2005/2006-os idényben, majd a 2007/2008-as idényben még tovább, 421 euróra, ami összesen tehát 33 százalékos lefaragásnak felel meg. A cukorrépa minimális felvásárlási ára a jelenlegi 43,6 euró/tonnás szintről 2005/2006-ban 32,8-re esne (ez 25 százalékos nyirbálást jelent), majd 2007/2008-ban 27,4-re (összesen 37 százalékos csökkentés).

2. A termelési kvóták visszafogása, összesen 2,8 millió tonnával. Ez úgy állna össze, hogy a jelenlegi 17,4 millió tonnás összesített kvótamennyiséget 2005/2006-ban 1,3 millióval csökkentenék, majd utána évenként további fél-fél milliós lefaragásra kerülne sor, míg elérnék a 14,6 millió tonnás szintet. A jelenlegi A és B kvóta közti megkülönböztetést megszüntetnék, ehelyett egységes kvótát vezetnének be. A Bizottság úgy véli, a kvótáknak a fogyasztással kellene arányban állniuk, de egyelőre nem szivárgott ki, hogy ez pontosan mekkora kvótákat jelentene országokra lebontva: a jelenlegi szintek egyforma arányú csökkentését vagy teljesen új kvótákat. Mindezt kiegészítené egy százezer tonnás növekedés az izoglükóz-kvótában. Radikális változást hozna a termelési kvóták adásvételi lehetőségének megteremtése is.

3. A kiesett bevételek 60 százalékának kompenzálása a termelők felé a termelés mennyiségétől független közvetlen támogatás formájában. Ez 2005/2006-ban összesen 895 millió eurónyi közösségi kiadást jelentene, amely a következőképpen oszlana meg a tagállamok között: Németország 154 millió euró, Franciaország (a tengerentúli területek nélkül) 150 millió, Lengyelország 99, Olaszország 80, Nagy-Britannia 64, Spanyolország 60, Hollandia 41, Belgium szintén 41, Csehország 28, Magyarország 25, Svédország 21, Ausztria 19, Dánia ugyancsak 19, Görögország 18, Szlovákia 12, Írország 11, Finnország 8, Litvánia 7, Portugália 4, Lettország szintén 4, Szlovénia pedig 3 millió euró. A 2007/2008-as idényben Németország 241 millió eurót kapna kompenzáció gyanánt, Franciaország (ismét a tengerentúli területek nélkül) 234 milliót, Lengyelország 142, Olaszország 119, Nagy-Britannia 93, Spanyolország 86, Hollandia 63, Belgium 62, Csehország 39, Magyarország 36, Dánia 30, Svédország ugyancsak 30, Ausztria 29, Görögország 26, Szlovákia 17, Írország 16, Finnország 12, Litvánia 9, Portugália 6, Lettország ugyancsak 6, Szlovénia pedig 4 millió eurót.

4. Ami a nemzetközi kötelezettségeket illeti, a Bizottság betartaná az afrikai, karibi és csendes-óceáni (ACP) országokkal aláírt cukorügyi jegyzőkönyveket és az Indiával kötött egyezményt. Megvizsgálná új segélyprogramok indításának lehetőségét a szektorban az Európai Fejlesztési Alap bevonásával, amelyeknek célja a fejlődő országok segítése lenne az új helyzethez való alkalmazkodásban. A legkevésbé fejlett országokra megalkotott „mindent, csak fegyvert nem” kezdeményezést (amely szerint ezek az országok teljesen vámmentesen exportálhatnak 2009-től az unióba) a cukorra is kiterjesztenék. A nyugat-balkáni országok körére preferenciális importkvótákat állítanának fel.

A reform várható hatásait elemezve a Bizottság hangsúlyozza, hogy a világ cukortermelő országai a jelenlegi évi 1,8 millió tonnáról 2,4 millióra növelnék éves exportjukat az Unióba. A támogatott ár és a kvóták csökkentése Brüsszel szerint mintegy hárommillió tonnás esést idézne elő a Huszonötök termelésében. Ezzel párhuzamosan a támogatott cukorexport a jelenlegi évente 2,4 millió tonnáról 2 millióval csökkenne. Az átalakítások révén érezhetően javulna az EU helyzete a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében folyó általános liberalizációs tárgyalásokon. A WTO előtt korábban Brazília, Ausztrália és Thaiföld megtámadta az uniós cukorpiaci rendtartást, s szakértők szerint nagy a veszélye annak, hogy a szervezet számukra kedvezően dönt, a WTO-szabályokkal összeférhetetlennek minősítve a KAP cukorszabályozását. Távolról sem mellékes, hogy az Európai Bizottság a közelmúltban azt ajánlotta WTO-partnereinek, hogy kész teljesen felszámolni a mezőgazdasági exporttámogatásokat, ha ők is hasonlóképpen cselekednek – márpedig az EU exporttámogatásainak jelentős része éppen a cukorkivitelt érinti. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, a reformok az alacsonyabb árak révén kedveznének a fogyasztóknak és a cukrot felhasználó iparágaknak is.

Elemzők szerint mindazonáltal kérdéses, hogy sikerül-e a tagállamokkal is elfogadtatni a jelentős reformokat, különös tekintettel arra, hogy a változtatások a cukortermelés végét jelentenék az Unió számos régiójában (főleg egyes déli és keleti tagállamokban, valamint Finnországban). Szakértők arra emlékeztetnek, hogy a cukoripari rendtartás mindig is igen erősen tükrözte a nagy cukorgyárak érdekeit. Valószínű, hogy ezek nem fogadják örömmel a radikális átalakításokat, s intenzíven fognak lobbizni felvizezésükért. Világkereskedelmi szempontból az EU cukorrendtartása a Közös Agrárpolitika leginkább protekcionista részének tekinthető, amely a rendkívül magas belső felvásárlási árakkal, a termelési kvótákkal és a prohibitív jellegű vámokkal a belső piacon a világpiaci árszint háromszorosát tartja fenn, egyúttal pedig - az exporttámogatásoknak köszönhetően - dömpingáron árasztja el a világot az európai termelők támogatás nélkül zömében versenyképtelen termékeivel. Az Oxfam International számításai szerint a világpiacon 1 euró értékű cukor exportjára az Unió 3,3 eurót költ támogatás formájában. Az agrárbiztos reformjavaslatainak indoklása is elismeri, hogy „a jelenlegi cukorrendszer gyakran éles kritikák tárgya a verseny hiánya, a piac eltorzítása, a magas árak és a világpiacra gyakorolt hatása miatt, különösen ami a fejlődő országokat illeti. Mégis, négy évtizede alapvetően változatlan” – írja Fischler, hangsúlyozva, hogy „a status quo tovább már nem tartható fenn”.

Fischler javaslatai nem számolnák fel a jelenlegi rendszer igazságtalanságait és ésszerűtlenségeit, de csökkentenék azokat, s a jelenlegi körülmények között igen bátor kiállásnak számítanak. Az agrárbiztos két ciklusra nyúló európai bizottsági tevékenysége során több komoly átalakítást is sikeresen végrehajtott a KAP-on, de ez a mostani hozhatja talán a legkomolyabb konfliktusát a megcsontosodott hagyományos uniós piaci rendtartás haszonélvezőivel, illetve az agrárlobbival szemben.

Kapcsolódó információk

Népszerűtlen a mezőgazdasági exporttámogatások csökkentését célzó javaslat (2004.05.27)

Leépíthetik az agrárexport-szubvenciókat (2004.05.10)

Brüsszel milliókat kér vissza az agrártámogatásokból (2004.02.25)

A közös mezőgazdasági politika reformja